Svájc 2.

  • 2014.06.28.
  • 7

(Köszönöm a sok érdeklődést, jövök a beszámolóval, haladunk tovább a svájci kirándulással.) A viszontlátás örömére erős kezdéssel indítottuk a svájci hetet: egyből első nap megcéloztuk Montreux-t. (Eddig) ez a város volt az egyik legnagyobb kedvencem Svájcban. Mi itt vagyunk a Genfi-tó Franciaország felőli végében, Montreux pedig a másik csücsökben van, közvetlenül a tó partján, gyönyörű helyen.Eleve már az út hihetetlen szép, Lausanne-tól kezdve olyan panoráma van, mint kb. a Cote d’Azur-ön, aminél nem sok szebb van szerintem. De komolyan. Olyan, amit kb. tátott szájjal nézel, akárhányszor is jártál már ott. Na jó, szakadó esőben nem lehet annyira szép, de szakadó esőben nem is mész Montreux-be kirándulni. Nekünk eddig még mindig szikrázó napsütéses időnk volt, hát most is. Mintha ez is az élménycsomag része lenne. Garantáltan:) Szóval Montreux volt a cél, de úgy döntött a család, hogy ne ott  kezdjük a kirándulást, hanem nézzünk be előbb Vevey-be, ami szintén ott van a parton, kb. össze van nőve Montreux-vel, de kevésbé híres. Hát jó, legyen. Mi Lacival már voltunk itt egyszer, bár az ő emlékei elég homályosak… de hát ezért is utazunk ketten (most már hárman), hogy legalább valaki emlékezzen:)Vevey jó választás volt. Gyönyörű a sétány, nincs óriási tömeg, kellemesen el lehet sétálgatni a parton, van játszótér, lehet napozni, fürödni, grillezni és szinte bármit, amihez kedved van. Mi is szépen elvoltunk, andalogtunk, sétálgattunk egészen a főtérig, ahol a gyönyörű kilátás, a hegyek, a víz és minden együtt “smafu” volt ahhoz képest, hogy állt ott egy olyan igazi francia körhinta is, carousel, hogy egész pontos legyek. Szólt belőle a zene is és itt nagyjából Brúnónál meg is állt a világ. Először csak táncolt, táncolt és bámulta a képződményt, amit ő – valami furcsa képzettársítás nyomán – tortának hívott…. Aztán amikor be is fizettük a kicsiket 1 körre és felülhetett rá, nah, hát az aztán az év élménye volt szerintem. Fülig ért a szája, majd’ kicsattant a boldogságtól. Az első két körben még én is, de aztán amikor egyszer háttal ültem fel, hogy fotózni tudjam Brúnót, akkor azért egy kicsit összeszaladt a gyomromban minden:)  Nyilván nem a sebességtől, de ahogy forgott az a körhinta, én koncentráltan figyeltem Brúnókára és közben fotóztam is – na úgy már azért egy kicsit megszédültem, de a gyerekért mindent, úgyhogy letámolyogtam valahogy és eldöcögtünk:) Aztán persze még órák múlva is emlegette, hogy a “tota indul”, aztán, mikor tisztáztuk, hogy az egy körhinta, akkor meg csak mondta és mondta, hogy “kőhinta, kőhinta”.Közben meg is ebédeltünk egy étteremben és aztán átmentünk Montreux-be, mert hát végül is Montreux (volt) a (korábbi) favorit, azt nem hagyhattuk ki most sem. Maga a város továbbra is gyönyörű, de a sétány, na az most nem hozta a szokásos élményt. Nyilván nem változott semmi a 4 év alatt, de most pont vasárnap volt és emiatt akkora tömeg tódult a sétányra, ami miatt nem volt olyan kis barátságos a hely, mint ahogy emlékeztünk rá. Nem is nagyon maradtunk sokáig, pedig pár éve emlékszem, hogy órákig ücsörögtünk a parton, olyan jó kis nyugalom volt ott. Van itt egyébként egy Freddy Mercury szobor, egy szép kis park, ahol jazz művészek szobrai láthatók és minden évben júliusban világhírű jazzfesztivált rendeznek a városban már vagy 40-50 éve. Ó és hát itt van Chillon vára, ami közvetlenül a víz partján áll és gyönyörű, úgy ahogy van.Hát mi most ezeket kihagytuk, mert a kicsik is kezdtek fáradni, meg mondom, a hangulat sem nagyon kapott el a tömeg miatt, így végül hazamentünk szépen és egy isteni grillezéssel zártuk a napot.Hasonló receptekHathis csirke és a kajaszag problematikájaFrancia hagymalevesLimekrémes csokitortaChili con carne – Csilis babBongó-krém

Címkék

Utazás Svájc