Nem emlékszem pontosan, mikor rendeltem először az Interneten bármit is, de hogy azóta se hagytam abba, az biztos. Nem tehetek róla, én a macaron generáció gyermeke vagyok, okostelefonnal, tablettel, application-ökkel, pinteresttel stb, stb. Úgyhogy ha valamit a fotelből tudok megvenni, az dupla öröm, de komolyan. Mondom ezt úgy, hogy van egy webshopunk. Haha, még jó, hogy szeretek online vásárolni, ugye?De most nem is ez a lényeg, hanem, hogy ételt is lehet netről rendelni, naná, hogy lehet, pont azt ne lehetne, amiből minden nap több millió adag elfogy? Belegondoltál már, hány pizza készül egy nap? És hány pizzafutár lehet a világon? Én sem, csak most, hogy leírtam. De mennyi lehet, te jó ég. És milyen jó, hogy megcsinálják helyettünk néha, hm? Nem fogok hazudni, szeretek főzni és magunknak készíteni az ételeket, de havonta 1-2 x biztos, hogy rendelünk valamit. Régen, még amikor Pesten éltünk, volt, hogy naponta rendeltünk. Bizony, az is megesett. Ha olyan a munkahely, vagy nagyon szorul a hurok és nincs idő, akkor megkönnyíti az életet a túlélő rendelés, nem? Feltéve, hogy megvan a papírja. Legalábbis régen ez volt. Amikor egyetemisták voltunk, volt egy kedvenc kínaink és annak a szórólapját (étlap, telefonszám) a legnagyobb becsben tartottuk, volt nagy pityputy, ha eltűnt véletlenül. Akkor még nem volt mindenkinek honlapja, pláne nem étlapja, de ha véletlenül volt is, akkor is telefonon kellett leadni a rendelést, meg egyébként is az egyetemre jártunk netezni, szóval nem lehetett mindent zsebből megoldani. És ebből nem az következik, hogy olyan baromi öreg vagyok, hanem az, hogy 10 évvel ezelőtt még egész bonyolult volt a kajarendelés.Ami viszont ma van, az már majdnem “Vissza a jövőbe”. Ülsz az íróasztalodnál, dolgozol, facebookozol, vagy egyszerre mindkettő:) , megéhezel, klikkelsz 3-at, és már meg is rendelted az ebédet. Hát mennyire kényelmes már? Jó hogy ki nem nyúl egy kanál a monitorból és meg nem etet:)  És a legjobb az egészben az, hogy nem egyesével kell az éttermek honlapjait végigbogarászni, hanem van gyűjtőoldal, ami beszippantja az étlapokat és egy helyen meg tudom nézni őket. Ilyen a Foodpanda,  érdemes megnézni a honlapjukat, nagyon egyszerű az egész, ki kell választani a várost, böngészgetni az éttermek étlapján, választani és hozzák is. Ez egyébként egy jól bevált külföldi brand, de persze nem azt jelenti, hogy egy bécsi étteremből, vagy londoni pizzériából is kihozzák az ebédet, ott azért még nem tartunk, ahhoz tényleg valami Marty McFly-os időgép kellene, meg levegőben repülő autók és gördeszkák.De hogy mennyire szuper tényleg ez az egész! Mindent lehet okostelefonról is, elénk rakja, hogy éppen mi hol akciós, tényleg nagyon felhasználóbarát az egész honlap. Itthon már kb. 50 városba szállítanak, és nyilván folyamatosan bővül a kör, egyre nagyobb ételválaszték és egyre több város kerül a rendszerbe. Egy szó mint száz, nézzetek szét itt.Én meg cserébe hoztam egy pizzát, mint a futárkaják örök királyát.  Isteni finom, de nagy hátránya, hogy nehéz munkahelyen összedobni:)Pizzatészta:fél kg liszt1 csomag szárított élesztő (7 grammos)1 kiskanál cukor1 evőkanál sóőrölt fekete bors3 dl langyos víz3 evőkanál olívaolajRá:paradicsomszósz – házi, recept ittparadicsommozzarellaA tészta alapanyagait egy tálba öntjük és összegyúrjuk, simára dagasztjuk. Letakarjuk és meleg helyen legalább 1 órán át kelesztjük.Ha megkelt a tészta, előmelegítjük a sütőt 220 fokra és előkészítünk egy tepsit. Olívaolajjal vékonyan megkenjük a tepsit. A pizzatésztát lisztezett gyúródeszkán vékonyra nyújtjuk és a kiolajozott tepsire helyezzük. Megkenjük paradicsomszósszal majd rásorakoztatjuk a paradicsomszeleteket és a tetejére a mozzarellát. Kb. 20 percig sütjük, tálaláskor friss bazsalikomlevelekkel szórjuk meg.