"Úgy élni az életed, hogy alapvetően senkitől nem vársz el semmit, hatalmas szabadság.
Rájössz, hogy szinte rendíthetetlen vagy, mert valami belül kikapcsolta
a
'hogyan kellene a dolgoknak lenniük'
gombját."MoojiMásodik napja szakad a hó. A kocsimon még soha nem volt ennyi hó, mint ma reggel. Láttam a konyhaablakból. Ha nem tudom, melyik az enyém, fel sem ismerem a hóbundában. Akksi, utak, gumi. A buszt már nem érem el, autóval kell mennem dolgozni. Kiásom a hó alól. Pipa. Indul. Akksi pipa. Gumik... Lassan kitolattam, aztán go. Irtó nagy a hó, semmi takarítás. Csak nyugi. Lassan. A ráfékezést próbálnom sem kell, az első pár méteren kicsúszik a hátulja. Na, talán a főút járható. Tévedtem. Harmadikban slattyogtam és végig csúszkált a hátulja. Ha ilyen a főút, milyen lesz a mellékút?! Csak nyugi. Lassan. Megpróbáljuk. Amint rákanyarodtam a pécsváradi útra, tudtam, hogy nem lesz egyszerű menet. Másodikban haladtam, de irtózatosan nehezen tudtam egyenesbe hozni az autót, nagyon csúszott. Nyugi. Az első domb. Csak kipörögnek a kerekek. Csak nyugi. Lassan. Csináld. Az első falu teljesen vízszintes, alig értem el a végéig. Ott jön egy nagyobb emelkedő. Na ott már tudtam, hogy így nem jutok el egyben a munkahelyemre. A domb utáni egyenesnél van egy felüljáró, ott egy buszmegálló. Félreálltam, és felhívtam a kolleganőmet, hogy egyszerűen nem merek tovább menni, ha a himesi lejtőn le is érek, onnan már tutira nem fogok tudni visszajönni, odafelé pedig csak egyre meredekebb emelkedők és lejtők jönnek nagyon éles kanyarokkal, ott esélyem sincs ezekkel a gumikkal. A buszmegállónál megfordultam, és erősen nyugtatva magam nagy nehezen hazaevickéltem. Így nagyon rövid lett ez a munkanap... Holnap megpróbálkozom busszal.Kihasználtam a potya napot, takarítottam egész nap. És semmi látszata (a család tudja, miért, ide nem írom le)...Ebéd után szundítottam fél órát, aztán séta kint és bent.Főztem mára és holnapra.És megnéztem a Vadont. Sokadjára. Sőt azt hiszem, elalvás előtt elkezdem a könyvet is újra. Vagy századszorra.Hangom még mindig nincs, de egyelőre nem fáj semmim. Sok értelme lesz holnap dolgozni menni, no de mindegy.