Mindig készültem rá, hogy nekiállok. Na, majd ma. Á, ma fáradt vagyok. Semmi gond, majd holnap! Hetek, sőt hónapok teltek el így. Edzés nélkül. Mozgás nélkül. A múlt héten már rá tudtam venni magam, hogy hazaérkezés, munka után edzős ruhába öltözzek. Aztán maradt a dolog ennyiben. De ez minden nap lelkiismeret-furdalást hozott magával. Az pedig nagyon rossz. Az egyik legrosszabb dolog úgy lefeküdni este, hogy az ember tudja: nem tett meg mindent, nem hozta ki a napból mindazt, amit lehetett volna.Mint elég gyakran, ma is hoztam haza munkát. De ma nem álltam neki rögtön, amint hazaértem. Először is lemostam a kocsit. Mert ezt mindig csak halogatom. Aztán leparkoltam a ház elé és gyalog elmentem a boltba. Csak ezután vittem fel a cuccomat az autóból a lakásba. Ott aztán először is nézegettem a csokit a konyhapulton. Hogy milyen jó lenne megenni. Aztán meggyőztem magam, hogy nem. Mától már nem. Csak úgy nem. Átöltöztem edzősbe és tornáztam. Nagyon-nagyon hosszú idő után először.30 day cardio challenge. Egy app a telefonomon. Mert valahol el kell kezdeni.10 climbers20 mp szünet (helyben járás)10 skaters20 mp szün10 jumping jacks20 mp szün10 ugrókötél5 kör.Étek: 6 szendvics, kávé. Hosszú munkanapon 4, itthon 2. Ja, kávé is ennyi. (Este fél 10-ig még dolgoztam itthon.)