Hétfő: időspirál, döntés

  • 2017.08.21.
  • 0

Komolyan nem értem. Mintha beültettek volna egy időgépbe és kilőttek volna. Fénysebességgel. Rohan az idő. Belekerültem valami spirálba, magával ragadott és nem enged. Elvileg 24 órám van egy napban, mint bárki másnak. De nemrég keltem fel és már este fél nyolc. És én csak sürgök, csak forgok, jövök, megyek, intézek, az idő meg huss! - tovaröppen...Minden tervezett dolog kész, a kajafőzés is előre, sőt még egy sétát is beiktattam pluszban, tele volt a fejem, ki kellett szellőztetnem.Az edzés nagyon jó volt kora reggel.
Nagyon korán kellett kelnem, hogy nyitásra a teremben legyek. Sok volt a dolog mára, később nem fért volna bele a napba. Előnye is van: jó darabig csak az enyém volt a terem, és mivel reggel megcsináltam, biztos lehettem benne, hogy nem fog elmaradni az edzés.
Azt hittem a torna végén, hogy csak fáradt vagyok: a gépes gyakorlatok után alig tudtam felvánszorogni a futópadra. Amikor onnan átmentem a biciklire, akkor már meglehetősen lelassult és darabos volt a mozgásom: a lábujjaimtól a fenekemig mindenemben izomlázam volt. :) A hab a tornán a hazavánszorgás után az volt, amikor hálát adtam az égnek, hogy csak az 1. emeleten lakom, mert a harmadikra sem bírtam volna szerintem fellépcsőzni.