Hétfő, kedd: Deni, Duna...

  • 2017.07.25.
  • 8

HétfőTegnap 30.5 fokot mutatott a hőmérő. A lakásban. Habár nyári gyerek vagyok, augusztusban születtem, ráadásul a Balaton mellett, Siófokon, nem jellemző rám a nyár-imádat. Na jó, tanítóként nagyon csíptem, amikor nyaranta végre ki lehetett venni a szabadságot. A 18-21 fok számomra tökéletes. 25 fokig még valahogy elpihegek, aztán szó szerint minden energiámat felemészti, hogy túléljek a kánikulában.
Tegnap 30.5 fokot mutatott a hőmérő. A lakásban. Ekkor határoztam el, hogy ma elmenekülök a hőség elöl. Egyszerűen klímás helyre megyek, viszem a kis cuccerájomat, és egész délelőttre kivonom magam az afrika-levegő-zónából.
Reggel fogtam az edzőcuccomat, összepakoltam a kis "irodámat", és már korán lementem az edzőterembe. Jól sikerült az edzés, nem éreztem a nyaralás miatti egy teljes hét kihagyást.
Az első légkondis dekkolás a terem előcsarnokában volt. Megittam szép komótosan a fehérjémet, lassikán megreggeliztem, vittem a Lottó szeletet és leteszteltem az ottani kávét (nekem nagyon gyenge).Aztán bementem a városba ügyintézni. És habár igyekszem spórolni, néhány dolgot vettem, amik már korábban tervben voltak, amik kifogytak, no meg beszereztem a zöldséget is az ebédhez három napra.Korábban nem használtam "lábtyűket", azaz sprét a cipőmbe és a lábamra, de amióta többet futottam, és főleg, amióta edzőterembe járok, a cipőim -nem kertelek- valami irtó büdösek. Márpedig a cipőt nem lehet naponta mosni, viszont a szagától -a saját szagomtól- már én is szédelegtem. Ez nem finnyáskodás, hanem nagy büdös tény. A cipőspré kifogyott, azt pótoltam. És -többek ajánlására- vettem lóbalzsamot, ezzel fogom masszírozgatni a lázas izmaimat. M. mindig jó illatú kánikulában is, megkérdeztem, mit használ. Déemes deót. Igaz, hogy elvileg pasiknak való, szerintem uniszex illatú, hagy izzadni és mellette nem bűzlök, például a teremben, ahol végig folyik rólam a víz. Amúgy nem használok deót, nincs is másik, de ezt ajánlani tudom annak, aki pl. edzéshez szeretne valamit. Ráadásul a legolcsóbb spré.Délután jöttem haza. Feltettem az ebédet (3 napra készültem).Közben locsoltam magam, vizeztem a hajam, hogy így is kicsit hűsítsem magam. És leápoltam a virágokat.Szerettem volna aludni egyet ebéd után, mert a kicsit hosszabbra sikerült edzés után rendesen elfáradtam, de inkább éhes voltam délután, mint álmos, hát készítettem egy keto kávét, azt, amit elvileg reggel ittam volna, egy kis extrával: tejszínhabbal. Olyan 1-2 hónapja szereztem be a cukormentes vanília szirupot. Ami számomra hatalmas csalódás, ugyanis nincs vanília íze. Azért elhasználom, most is ez volt a kávémban.Közeledett valami. Aminek nagyon örültem volna. Erősen fújt a szél, kicsit befelhősödött az ég, de aztán újra kisütött a nap, elfeledtetve a pár perces kis égdörgedezést. Néhány fokot azért hűlt a levegő, talán este megérkezik az előrejelzett, hőn áhított eső és hőcsökkenés, legalábbis már konkrétan csak ez éltetett.Bekevertem egy chia kenyeret, éjszakára hűtőbe tettem.
Elért hozzánk a vihar. Sok eső nem volt, csak majdnem reggelig tartó égzengés és villámlás.Épp be akartam csukni a konyhaablakot, mivel megyek aludni, amikor egyszer csak huss!, egy denevér repült be rajta. Azonnal érezhette, hogy ez így nem lesz jó, én pedig azonnal éreztettem az Univerzummal, hogy ez így nagyon nem lesz jó! Visítottam, kiabáltam. Nem tudom, miért félek tőle, hiszen jóval kisebb és törékenyebb nálam, nem hús- és emberevő, nem is vérszívó. Ő is félhetett tőlem vagy a helyzettől, kergettük egymást a lakásban egy ideig, aztán ő is elfáradt meg én is. Közben tombolt a vihar, be kellett csukja mindent, mert iszonyatosan huzatos a lakás. A hálószoba lett a hadiszállás, a lövészárok, oda barrikádoztam el magam és próbáltam aludni. Nem ment. Minden bajom volt és sajnáltam Denit, a denevért, amiért beszorult ide. Hajnalban kimentem inni a konyhába, Deni ott pihegett az ablakkeret tetején. Megkértem, hogy maradjon ott, amíg kinyitom az ablakot. Irtó nagy elánnal és a félel