(Az egyes napok részletesen -étek, mozgás, egyebek- a dőlt betűs linkre kattintva olvashatók.)2016. március 28., hétfő (Húsvét)Nem volt meglepő, hogy a négy generációs csajos hétvége és azt megelőző "fáradt vagyok, megérdemlem a sütit", "annyit dolgoztam, ez igazán belefér" után ezt láttam. Bevállalva a következményeket ettem, sütiztem, csokiztam, természetes, hogy meglett az eredménye. No de innen szép győzni...2016. március 29., kedd2016. március 30., szerda2016. március 31., csütörtök2016. április 1., péntekHogy a bolondok napja miatt volt-e? ...A tegnap esti blogbejegyzés után ettem még egy kis szalámit és egy darab csokit. És fáradt voltam, hamar mentem aludni. Éjjel fél 11-kor arra ébredtem, hogy fáj mindenem. Elsősorban az emésztőrendszerem. Hányingerem is volt, úgyhogy mondhatom: a számtól a hátsómig sajogtam. A gyomorszájamtól a végbélnyílásomig mindenem telis-tele volt levegővel, nyomott, hasogatott, azt hittem, ha megmozdulok, kidurranok. Akkora voltam, mint két kilencedik hónapos terhes nő, olyan kemény volt mindenem, mintha én lettem volna a farkas a Piroska meséből, akinek a vadász telerakta kővel a hasát és bevarrta. Vert a víz, olyan gyenge voltam, mintha az izmaim gyurmából lettek volna. Úgy éreztem, rögtön hányok, elvergődtem a mosdóba, de nem történt semmi. Alig tudtam a fejemet a nyakamon megtartani. Visszavánszorogtam az ágyba. De nem tudtam feküdni, így ülő helyzetet vettem fel hátam és fejem mögött az összes párnával, vacogtam és közben folyt rólam a víz. De megint kimentem a mosdóba, semmi. Ez ment hajnali fél 1-ig, akkor alulról elkezdtem kiürülni. Olyan gyomor- és bélgörcsök kíséretében, amilyet utoljára akkor éltem át, amikor a 2010-es évek elején rosszul lettem a vacsorára megevett túrótól. A köztes "szünetekben" el-elszunyókáltam.A dolog folytatódott egész pénteken, wc-ágy volt a napi történés. Ahogy telt az idő, egyre kevesebbet voltam a mosdóban és egyre többet az ágyban. Délután beugrott M., aztán kora este újra, hozott almát, krumplit, zéró kólát, ezt kértem, az almán és a vízen kívül mást nem kívántam. Még este is puffadt voltam és kőkemény volt a hasam, messze volt ez még a jótól.Volt időm gondolkodni, kigondoltam, hogy idén lefutok-gyaloglok 2016 km-t.2016. április 2., szombatNem sokat aludtam, hol itt szúrt, hol ott fájt, de reggelre a tegnapinál sokkal jobban lettem. Folytattam az alma-háztartási keksz és főtt répa-krumpli "diétát". És megcsináltam 10 km-t.2016. április 3., vasárnapHétfőn kezdtem ezt a bejegyzést, minden nap hozzátettem az aznapit. Akkor még volt bennem lendület az "innen szép győzni" témával kapcsolatban. A "gyomorrontás" (mégis inkább benyelhettem valamit, mert még mindig nem vagyok 100 %-ig rendben) teljesen másfelé terelte a gondolataimat. A mérlegelést meg fel kell írjam, hogy ne felejtsem el, annyira elszoktam már attól, hogy naponta mérlegre álljak. Valahogy olyan ez, mintha minden nap megmérném a hajam hosszát. Növesztem, de hát látszik az a tükörben, mennyit nőtt. Ugyanígy a kilók alakulását is mutatja a tükör és a ruhatár, és ez különben is csak egy szám. Ha az ember "normálisan" (= önmagának megfelelően, életszerűen, nem végletekbe esve...) eszik és mozog (meg lelkileg jól van), a szervezete az egyensúlyra törekszik és rááll egy saját, speckó, egyéni "normalitásra". (Nem okoskodni akarok, ez tapasztalat.) Szóval marad az "Innen szép győzni" cím, mert megszoktam a héten és így találom meg könnyen a többi között ezt a bejegyzést.Megtalálsz a Facebookon is:
Boszorkánykonyha