Quintarelli

  • 2016.11.21.
  • 1

Sokáig rágódtam egy igazán méltó, ugyanakkor figyelemfelkeltő címen, de aztán arra jutottam, hogy néha egy szó többet mond, mint egy kacifántos körmondat, így maradt a Quintarelli. Szinte minden borvidéken vannak nevek amelyek fogalmakká vállnak, nálunk talán a legismertebb ilyen név Szepsy Istváné. Olaszországban szinte minden komolyabb borvidéknek van legalább egy doyenje, Toszkánában Biondi Santi, Piemontban Angelo Gaja, vagy mint a címszereplő Gisueppe Quintarelli valpolicellában.
A legenda és a mítosz szavak a legelcsépeltek közé tartozik boros berkekben, mégis nagyon sok helyen használják,ezeket a jelzőket a pince névadójával kapcsolatban. Habár a borvidék római korba visszanyúló történelmében nyúlfarknyi hosszúságú az a 92 év mióta a Quintarelli család megnyitotta a borvidék reneszánszát, mégis jelentősége jóval túlmutat azon. Minden apró részletben a legmagasabb minőséget hajszolta, nagyon sokáig, még a jellegzetes Quintarelli cimkék kézzel készültek, manapság persze már gépsorokon készülnek a folyóírásos címkék, esztétikailag ugyanolyan, emocionálisan sokkal kisebb értékben. A tradíciók következetes (nagyméretű fahordók, veronese pergola ültetvény szerkezet, hagyományos fajták használata: Corvina, Rondinella, Molinara) használata mellett bátran fogott kisérletezésbe a magasabb minőség felé vezető úton. Igazi lokálpatrióta lévén, ritkán hagyta el szeretett territóriumát, akkor is jobbára vallásos ihletésű utakra ment a vatikánba vagy éppen a szentföldre. A kevés kivétel egyikén, egy burgundiai út során érett meg a gondolat, hogy ez a borvidék sokkal többre hivatott mint öntörvényű írók kedvenc kocsisbora legyen, vagy örökre a reciotto római kori legendáriumából éljenek. Hosszú volt az út innen mire eljutottak oda hogy a szortiment tetején lévő boroknak DRC-k és Margaux-k szolgáltassák, a mérleg nyelve szerepét. Nem túl  merész kijelentés, Giuseppe Quintarelli a legkevésbé ismert talján “sztárborász”, Az idézőjeles forma indokát az adja hogy a leírások alapján sok minden volt, csak éppen nem sztáralkat. A szívügye volt a borvidék, a benne lévő emberek legalább annyira mint az őket körülvevő tőkék. Giuseppe Quintarelii 2012-ben hunyt el hosszan tartó betegség után. Azóta a négy lánya közül a legnagyobb (Fiorenza) és annak férje (Giampaolo aki a házigazdám volt) viszi az üzleti részt, közös fiúk, Francesco  pedig a a pincében viszi tovább a család történetét.

[...] Bővebben!