Van egy édesség, amit mifelénk Barátfülének hívnak, nagymamám rengeteget csinált a dédmamámmal együtt, én pedig kisgyerekként, csillogó szemmel tömtem magamba – lehetőleg ebéd előtt lopkodva belőle -, miközben hallgattam, milyen idők is voltak régen. Elmesélem ennek a történetét.



Annak idején, a II. Világháború után nem sok ennivaló volt. Egy kis ókrumpli, kevés liszt, zsír a bödön alján, esetleg egy fél üveg megmentett lekvár a kamra hátsó polcán… Ebből kellett édességet, vendégvárót készíteniük az asszonyoknak.
Hogy mások hogyan készítik a Barátfülét, nem tudom. Én a mi régi, családi receptemet tudom közzétenni.
Tovább>>>