A körmöm a védjegyem, avagy egy álom valóra vált

  • 2016.08.05.
  • 6

Íme, végre pipát kapott az egyik álmom a bakancslistámon: megvan az a köröm, amit szerettem volna! És hogy ezt pont így, és itt és most, miközben újra a Top20-ba kerültem, és… na erről később Szóval… volt nekem egy álmom. Ami a végső oktatóm mellett merült fel. Az első oktatóm mellett valahogy nem éreztem hiányát a dolognak, viszont Zoli mellett… finoman szólva is igen. Valahogy az, hogy folyamatosan elém ugráltak az idiótábbnál idiótább sofőrök, index nélkül elém – és rám – húzva az autójukat, az engem addig a pontig cicukázásra ösztökélt, amíg a kezembe nem kaparinthattam az első jogosítványomat. (Azóta férjhez mentem, így van második példány is belőle; meg majdnem minden másik okiratból is. A születési anyakönyvi kivonat például nincs kicserélve )Aztán ahogy önállósodtam, valahogy úgy érztem, hogy az anyázás, amit az autóban mormoltam az orrom alá – időnként a gyerekek füle hallatára; de még mindig jobb, mintha ütköztünk volna -, fene tudja, miért, de nem elég. Egyáltalán nem. Főleg, hogy a teljesen felhúzott, majd résnyire lenyitogatott ablakon keresztül csak az illetékes nem hallotta. Az összes többi, nem célközönség viszont igen.Így hát a nemzetközi jelbeszédhez folyamodtam. Nem ahhoz, amit a siketeknek tanítanak, hanem a másikhoz. A mutogatósra célzom. Nem arra, amikor l-a-s-s-a-n mondjuk el magyarul az Üzbegisztánból érkező turistának, hogy megértse, merre is kell mennie, hanem arra, amikor a kezünket felemeljük és nagyon kedvesen és aranyosan tudjuk a középső ujjunkat mutogatni.Igen, Zoli mellett én erre is rájöttem, hogy a nőket nem szeretik a férfi sofőrök partnerként kezelni – speciel ez személyesen rá nem vonatkozik, mert ritka jó fej oktató -, ezért léptem.Az esküvő lement, jócskán lement, a rokonok esküvői is, én pedig a szendeszűz menyasszony-újasszony fílingből lassanként átváltok a “milf” asszonykára, aki öreg és érett, és valahol a lelke legmélyén tudja, hogy ő ám piszkosul jó nő, és azzal is tisztában van, hogy ez a Férjének tökéletes dolog, kábé élete végéig. (A ciánt nem szándékszom az ásványvizébe cseppentve az éjjeliszekrényre tenni… szóval még jópár évtizedig kénytelen lesz engem elviselni )Na de hogyan kellene mégis kifejezni, hogy én is, mint nő, azaz mint NŐ, ott vagyok az úton, és tessék engem mint partner észrevenni, nem pedig mint nő lenézni, eléhúzni az autót, stb.? Mindezt persze úgy, hogy kábé minden, egyéb sofőr tudja, és ne ajtó-felrángatva, a hajamnál fogva huzigáljanak ki.S ekkor jött az isteni szikra: ha egy SMILE-t festetek a karmomra, akkor még csúnya beszéddel-mondókával sem vádolhatnak! Mert ha rendőrt hív rám akárki, mondván csúnyán mutogattam rá, én egészen egyszerűen felemelem a tökéletesre manikűrözött mancsomat, és megmutatom a középső ujjamat – aztán ártatlanul megkérdezem: mi a probléma azzal, hogy rámosolyogtam és további szép napot kívántam? Ugye, hogy nincs itt semmi probléma?! Így hát mostantól kezdve ajánlom minden, lenézett női sofőrnek az alábbi körömminta használatát:Hogy még mi történt ma? Ismét a Top20 blogger közé kerültem, hála Nektek, kedves Olvasóim! Valamint egy cseppnyi nőciséges napot tudtam szerezni magamnak, ami – hülyén hangzik, de az anyukák tudják, mit jelent – abban nyilvánult meg, hogy fel tudtam próbálni három egész darab rövidnadrágot egy boltban anélkül, hogy a szerelemgyümölcseim az idegszálaimon végezzenek akrobatikus mutatványokat. Fotó: saját A karmocskáimat a Korall Szépségszalon szipi-szupi műkörmöse készítette, akit itt érhettek el!Köszönöm, hogy elolvastad! Ha tetszett, szívesen fogadom a like-okat! Ha megosztod, köszönöm szépen! Ha szeretnél egy nagyon jó facebook csoport tagja lenni, akkor azt ITT megteheted.