Eljött hát az első nap. Igen, féltem tőle. A gyermekeim nincsenek itt velem, mellettem. Hetek óta az első nap szinte, amikor az egyszem pici fiammal vagyunk édes kettesben. Egyik szemem sír, a másik… az is. Az iskola és az óvoda magába szippantotta őket. Visszavonhatatlanul.4:45 A picikém ébresztőt fújt. Átfagyott teljesen. Dedóvó Házirobot nagy nehezen visszaaltatja és visszamászik még 10 percre az ágyba. Pihenés a köbön! 5:30 DH már újfent talpon, a konyhában sündörög, reggelit készít, apának kávét, teát pakol – mert ugyebár az informatikus&programozó&épületgépész-mérnök hajnaltól éjszakáig trágyát pakol; ez ma Magyarország, ennyit ér a sok tanulás, hogy sz*rt pakoljon az ember -, aztán apát kikíséri, csók – a környékbeliek örömére; nem sok szerelmes párt láthatnak azért manapság.6:00 Gyerekek kiszedése az ágyból, zuhanyoztatás, testápoló a gyerekekre, egyszerre a kettőre, és könyörgés, huszadjára, hogy keljen már fel a legnagyobbik.Végre mindenki kint az ágyból, felöltöztetve – és újra meg újra kiszedve a kicsi lányom a takarója alól -, távirányító kikapkodva a pici fiam kezéből, hogy nem kell az neki, órára pillantás 6:52, basszuskulcs!, indulni kell.6:58 Gyors vállfacsere az ovis zsákon, mert a fém elhajlott. DH gyerekkorából megmaradt fa csak nem fog tán’ elhajlani! Oké, rendben, váltóruhák nem estek ki a zsákból éjszaka, zokni gyors ellenőrzése újra – hát nem belekerült egy koszos is?! De jó! :/ Gépbe dobás gyorsan. Nem, teljesen megpakolni és elindítani nincs idő.7:06 De induljunk mááár! Babakocsiba pillantás: francba, apa mindent belerakott előző este: koszos pulcsiját, tankönyvcsomagoló anyagot, stb. Kikapkodás, arrébb dobálás – úgyis mindegy, akkora a rumli, majd délelőtt eltakarítom.7:08 Hol a benti cipőd? – teszem fel a nagy kérdést a kicsi lányomnak. Mert tegnap megtakarítottuk, leraktuk szépen a csúszda alá, hogy meglegyen. Az egyik fele eltűnt reggelre. A kiscicák ugyan beszöktek és hatodjára kellett kitessékelnem őket ekkorra, de csak nem tiszta, rózsaszín papuccsal táplálkoznak?! Hát, benti cipő nuku. Mindegy, úgyis forróság van, kint lesznek egész nap, én meg majd rohanok a szandáljával pluszban – és estére csak megkerül az a papucs.7:14 Kapu bezárva. Kívülről. Végre elindultunk. Picikém cumisüvege az asztalon maradt – nem megyek vissza érte! -, séta az oviba. Kicsi lányomat beviszem. Odaadom óvó néninek a megszeppent életemet, aki kicsit pityog, de óvó nénink átöleli, hogy “Láttam, voltál nyaralni kisvasúttal! (…)” Dedóvó Házirobot pedig nagyon gyorsan hátat fordít, nehogy észre vegyék, hogy könnycsepp gördült végig az arcán.7:26 Ovi kapuján kilépés, indulás a suliba. Rohamtempóban. Hol a papucsod? – kérdem én, ahogy feltűnt: üres a nagylány keze. Falfehér arcra váltva jött a válasz: Otthon hagytam. Cicám, pedig a kezedbe nyomtam. DH egy könnyed Na mindegy, pfffff! hang kiadásával elintézte a dolgot. Nem megyünk vissza érte! Körülöttünk rahedli gyerek, bicajjal, szétnézés nélkül… tényleg tanévkezdés van. Ilyenkor még mindenki igyekszik időben odaérni. Sokuknál nincs táska – nagylányom hozta; mit lehet tudni ezeknél a tanító néniknél?! -, és sietünk. Időnként megakadunk a lefolyó mélyedésekben, de megyünk.7:42 Tömeg a sulinál. Meg egy idős és egy fiatal rendőr bácsi. A Shellnél szoktak állni, mert az ugyebár főút, (figyelmetlen) gyerek meg sok van a környéken. Érdekes, hogy most a sulihoz vezényelték őket… Sebaj, gyerek leadva, és döbbenés a köbön: oké, hogy még meleg van, de még 14 évesek sincsenek ezek a lányok, basszus! Megláttam azokat a divatos ruhákat rajtuk, amit nem mernék feladni a sajátomra. Suliba főleg. (Erkölcsféltek, no!) A fenekük kint, vékony talpú szandál, az a műanyag, kirakva strasszokkal, a felsőjük… na jó, mondjuk felsőnek, de átlátszó, tisztán kivehető a melltartó (pusup, kérem, pusup!), ami alatta van… kész csoda, hogy nem csillámporral vannak telenyomva mindenhol! És az a tartás hozzá?! Dobálják kezüket-lábukat, pucsítva teszik be a helyére a biciklit… na jó, hát egy kicsit el kell gondolkodnom, mit adjak a lányomra, hogy ne lógjon ki a sorból.7:50 Morfondírozom: a szokásos, emberekkel teli útvonalat most kihagyom inkább, visszafele menetben. Úgy tűz a nap, hogy bírhatatlan! Árnyék meg nuku. Akkor cocijális bolt. Csak meg kéne próbálni a picimbe betömni némi almaszerű képződményt – ha már tegnap a Papa megetette dinnyével! Táblára meredés: Alma: 250 Ft/kg. Hogyamacskarugdossamegőket! Mi a fene kerül ezen ennyibe? Csak kellett volna venni a Farmer Expon derecskei almát, ott csak 150 Ft volt kilója. Már mindegy. Rövid kutakodás a pénztárcában: van még 350 Ft-om, egy százas kell az Aldiba bemenni, akkor marad annyi, hogy kapjon almát a pici. A pici viszont úgy döntött, hogy inkább őszibarackot szeretne – a kezébe fogni, labda gyanánt. Pont egy félig rohadt akadt a kezébe. Na nem, azért mert megfogta, még nem fogunk ilyet megvenni! Őszibarack vissza, alma… alma. Nos. Számolok keményen, becsülgetem a súlyukat. Ha veszek 4 db-ot, az mindannyiunknak nem lesz elég sehogy, egy db alma meg nagyjából 20-25 deka… jó, inkább veszek 3-at. Közben kihorgászom a pici kezéből a hatalmas paprikát, amit valaki valahogy odavarázsolt, és kiselőadást tartok gyorsan, miszerint igen, nekünk is lenne ennyire szép és hatalmas paprikánk, ha nem taposta volna le őket. De így nincs. Méricskélés: 105 Ft. Szuper. Maradt annyi, hogy az Aldiba bemenjünk.8:02 Igen, csillagom, furcsán néz ki az a rengeteg, felhalmozott kőtörmelék. Tudod, azt mondta apa anyának, hogy ott régen tó volt, vízzel tele. “Vize!” – szólalt meg az én kis csillagom boldogan, hogy talált egy olyan szót, amivel kifejezi, hogy mit szeretne. Igen, víz volt, és anya is szeretné, ha újra lenne a babának vize ott, és nem kellene kilométereket menni egy árva kis pocsolya látványáért, ha már A Baba ennyire szereti a vizet.8:10 Megérkeztünk a boltba. Ja, nem is kell százas, hisz babakocsival loholunk! Tehát akkor csak kipróbálom azt az almaszószt… azt hiszem… no, nézzük: 95% apfel. Jó, döntöttem, kipróbálom. Legfeljebb csinálok belőle egy másfajta apfelkuchent. Azt csak meg fogjátok enni! Meg a kukit is megvesszük. De csak mert akciós, és így kevesebbe kerül, mint a túlsózott változata a kisboltban. Kemény 1 Ft-tal. Ám itt tudok kártyával is fizetni -még van annyi rajta, hogy pár napig együnk, édesem. Sőt, látok én itt neked most cipellőt – tök jó, hogy a cipősszekrénynél hagytuk a szandidat! -, próbáljuk fel a zoknis tapicskodra! Szuper! Belement a lába a picinek a 29-es cipőbe! Halleluja! Sőt, még a vastag zokni is beleférne! Gyors telefon apának: nem, meg ne vegyük most, amikor van! Majd ha lesz pénzünk – és cipő már nem, a picink méretében -, majd akkor! Oké. Én szóltam. A pici nem helyeselte apa döntését. Így egy piskóta macival ki kellett engesztelnem; nem volt laktózmentes süti készen, így ez maradt, amiben nem olyan nagyon sok a tejszármazék.8:38 Azta! Időben vagyunk, babám! Még vissza is érhetünk, mielőtt kiolvad a maradék zsírja anyának! Csak el ne aludj!8:49 Tömeg az ovinál – sötétlő, de jelen esetben ez lényegtelen momentum. Baba úgy dönt, hogy nem jó irányba megyünk, mert ha már mások is mennek oviba, és az ő Atitája is ott van, akkor neki is mennie kell. Vita nincs! Vagyis vita van – a fél környék zengett tőle, hogy a picinek a tesója és az ovi kell, amit ez a gaz, gonosz, csúnya, stb. anya nem akar engedni. De legalább visszaértünk 9-re, hogy le tudjam tenni a hajnali kiskakasomat aludni egyet, míg nekiállok gazolás mögé rejteni a kigördülő könnycseppeket, mert nincsenek itt a nagyok velem.