Most minden híradás a bevándorlókkal van tele. Én, mint családanya két nagyon alapvető dolgot szeretnék megkülönböztetni: vannak a menekültek és vannak a semmirekellők.Ez a két embercsoport teljesen külön kezelendő. Mert mi van, ha valakinek a házát elkezdik lebombázni, és jobb esetben túléli családostul, ám minden vagyona odaveszik? Ők ténylegesen menekülnek, az életükért, és a családjuk életéért küzdve. Olyanok, akik szó szerint menekülnek, mert a munkájukat, iskolájukat, vagyonukat kénytelenek hátrahagyni, és amennyiben kapnak pszichológus által segítséget, képesek másik társadalomba beilleszkedni: mert be akarnak illeszkedni, új életet akarnak kezdeni.Vannak viszont azok az emberek, akik csak elindulnak a nagyvilágba, és elvárják, hogy a többi ország lakói eltartsák őket. Hogy miért indulnak el az otthonukból? Mindet más vezérli. Van, aki nem akar dolgozni otthon, és úgy hallotta, hogy egyik-másik országban csak mert ő emberből van, eltartják, adnak neki pénzt, élelmet, fedelet a feje fölé, viszont esze ágában sincs igazából dolgozni, tanulni, legalább egy nemzetközi nyelvet, ha már nem is az őt befogadó ország – időnként nagyon nehéz – nyelvét. Ők az illegális betolakodók, a semmirekellők.Igen, én rossznak gondolom, hogy meg vannak nyitva a határok, bárki bejöhet az ország területére, és csak az ellenőrzi őket, aki éppen el tudja kapni. Mert ha nincs fizikailag határ, akkor ott jönnek át, ahol akarnak – és tudnak -, letaposva a növényzetet, a kerítéseket, betörve az éppen útjukban levő házakba, kertekbe, és ha találnak ott véletlenül egy egyedül levő nőt, igencsak sanszos a megerőszakolásuk. Tisztelet azon kivételeknek, akik menekülnek, hisz ők tanultak és eszük ágában sincs ilyeneket tenni, mert tisztelik a másik ország állampolgárait, azoknak tulajdonát, és igyekeznek normálisan viselkedni.Meg vagyok róla győződve, hogy ezeknek az embereknek segítenünk kell, ám a másik embercsoportnak, akik a durvák, erőszakosak, semmirekellők, őket egyáltalán nem kell segítenünk, hanem vissza kell küldenünk oda, ahonnan jöttek. Mindenféle szabályozás nélkül, hogy melyik ország mennyit enged be és hova.Én debreceni vagyok – mint sokan tudjátok -, és enyhén szólva is veszélyes azon a környéken mászkálni nőként, ahol mozognak a semmirekellők. Sajnos nekik a városi legendák szerint több tízezer forint támogatást adnak havonta állami pénzből, amit mi, adózó állampolgárok “adunk oda” nekik, adó formájában. Egy lánynak, aki egyedül közlekedik, egyenesen életveszélyes a Sámsoni út környékére menni. A biztonság nagyjából a Penny környékén megszűnik, de legtávolabb a benzinkútig lehet merészkedni. Volt már itt polgárőr, civil ruhás rendőr, stb. a buszon, de ha 15-20 semmirekellő nekiindul, őket nem tudja megállítani egy-két polgárőr, hozzájuk egész egyszerűen kommandós csapat kell. Aztán meg jön majd a nemzetközi szervezet, hogy ejnye-bejnye, szeeeegény menekülteket bántották a csúnya, gonosz magyarok! Hát nem, kérem, én nagyon határozottan ellene vagyok, hogy meg legyenek védve ezek a bántalmazó, erőszakot tevő ál-menekültek! Van olyan városi legenda is, hogy óvodás korú gyerekeket molesztáltak, kisfiút erőszakoltak meg (igen, egy kisfiút!). Ezeket állítólag elkapták a szülők, barátok, és elmagyarázták nekik, hol lakik a jóisten.Fotó: haon.huAki debreceni, azt is tudja, hogy a 19-es buszra tilos felszállni, ha látod, hogy 5-6 sötétbőrű, hímnemű élőlény már… ül rajta. Mert nem, állni nem hajlandóak, egy hátsóval legalább két széket foglalnak el. Ilyenek ezek.Szintén köztudott a városban, hogy nem is egy, hanem több bűnbanda van köztük, akik maffiaszervezetek módjára működnek, és ajánlatos a frissen oda érkezőknek behódolni, a pénzt leadni nekik, különben megnézhetik magukat. Arról nem szól a fáma, hogy a falak közt valójában mennyi erőszaktétel van, de hogy nagyon sok, az egyértelmű. Már abból is, hogy szinte csak hímeket lehet látni a városban, nagyon kevés a nő, kislány, aki kimerészkedik onnan.