Este szokásához híven jó későn ért haza apa. De igyekezett kivédeni a fakanál hátán való széttördelését, és rögtön előhozakodott valamivel, amit hozott. Nem tudja letagadni, hogy tisztában van a natúr joghurt és a sajt iránti szívmelegségemmel, mert egy olyat hozott, amit – szégyen vagy sem – még soha nem ettem, nem is hallottam róla, és ebbe a kategóriába tartozik. Bár nem is jártam az arab térségben, hogy tudjak ilyen különlegességeket enni. Amíg nem nyerek a lottón, azt hiszem, nem is fogok arra kirándulni… Mindenesetre ez egy új, érdekesség, egy olyan dolog, amit mesélésre ítéltem.A poén az egészben az, ami a kedvenc sajtunkra is érvényes: Magyarországon gyártják, magyar alapanyagból, hogy az araboknak el tudják adni! Azoknak az araboknak ugyebár, akik szép, piros színű, sárga lovacskával díszített, nagyon gyorsuló járgányokkal furikáznak.Fotó: http://www.no7agency.comHogy is néz ki ez a kotyvalék? Fehér, olyan, mintha tejföl lenne, de az íze mégis a natúr vajkrémhez hasonlít, mert enyhén savanykás, ám tejszínes ízű. Kicsit furcsa a csomagolása, hisz Hajdú felirattal van ellátva, alatta arab betűkkel írva a “Labneh” felirat… szóval fura.Mi hirtelen kiflivel ettük, mert délután nem volt szó róla, hogy barnakenyeret hozzak a különlegességhez, szóval esélytelen volt mással, mint frissen sült kiflivel felszolgálni a tányéron. (Igen, végre a mi Aldinkban is friss a kifli.)Mit mondjak, a tökéletes jelző rá a furcsa. Mert én, mint ehte ungarise vumen, mindenhez vagyok szokva, csak az ilyesfajta íz- és állagkombinációhoz nem, mint ami a termékhez tartozik. Persze valószínűleg ugyanez lenne egy arab véleménye, hogy ez meg mégis micsoda, ami a tányérjára került Engem tényleg teljesen ledöbbentett, hogy fehér, és külsőre először egy nagyon sűrű tejfölre hasonlít, aztán ahogy belenyaltam, a tejszín jutott eszembe róla. A következő falatnál már a vajhoz hasonlított az íze, ezután előjött egy plusz íz, ami nem tudom, hogy micsoda, de különlegessé tette az egészet.Mautner Zsófi honlapján találtam az alábbi bejegyzést:A labneh a levantei konyha egyik jellegzetes fogása (ez a terület földrajzilag ma Szíriát, Libanont, Izraelt, Palesztinát és Jordániát foglalja magába), de hasonló technológiával készített krémsajtot fogyasztanak Törökországban, Egyiptomban, vagy Indiában is.Valójában egy lecsepegtetett, sűrű, krémes joghurtról beszélünk – a törökök simán török, a görögök görög joghurtnak neveznék – , amelyet többnyire friss kenyérrel/ pitával és olívaolajjal kínálnak, általában a mezze (sok apró, közösen elfogyasztott előétel) részeként.A lehetőleg jó minőségű joghurtot egy muszlinnal, vagy tiszta pelenkával bélelt szűrőben 24 óra alatt egyszerűen lecsepegtetjük, vagyis megszabadítjuk a savótól. A végeredmény a világ legsűrűbb, legkrémesebb házi krémsajtja.Tehát ezért volt ez a furcsa íze. Áhhá! Ajánlom minden, érdekességet, finomságot, variálhatóságot kedvelő embernek – és ha házilag készítjük, akkor a magyar tarka tejéből érdemes készíteni az alap joghurtot, mert az ő teje sokkal jobb, zsírosabb, mint a fekete-fehér tarka, holstein tehéné.Ha tetszett, kövess a facebookon is! Ott rövid bejegyzéseket,aktualitásokat, játékokat, megosztásra ítélt cikkeket találsz!