Van nekem egy drága barátnőm, aki nem kifejezetten édesszájú. Jobban lázba jön egy csülkös bablevestől, mint egy szelet tortától. Általában. De bevallom, pár évig erősen dolgoztam azon, hogy elrontsam. ;) Amíg kolleganők voltunk, bizony nem egyszer rávettem egy jó kis marcipánszeletre a közeli cukiból. Azt szerette ő is,
no és a
tejkrémes milkát, amivel moziba ültünk be. Persze nem egy táblával kettőnknek ám, hanem fejenként eggyel... vagy kettővel? Rég volt már, ki emlékszik rá?! :-D




Na, szóval régóta terveztem, hogy egyszer kap egy neki való csudi tortát. A legbarátibb ötletem az volt, hogy kívülről
hamburgernek, pizzának, vagy valamilyen kolbászos kinézetű ételnek
álcázok
pl. egy jó kis
csokitortát. Aztán volt olyan verzió, hogy igazi pizzatortát sütök, mert nagy házi
pizza kedvelők vagyunk, ráadásul tőle kaptam az azóta is használt és kedvelt pizzatészta receptemet. Ehhez
azonban itthoni bulit kellett volna szervezni, hogy egyenesen
a sütőből
kerülhessen elő
ez a finomság. Mi viszont a lassan már törzshelyünknek számító Vakvarjúban ünnepeltünk, ahova mégis csak valami rendes tortával kellett érkeznem.




Így aztán a harmadik ötletemet váltottam valóra és egy szép, de letisztult vajkrémes tortát készítettem, de nem akármilyet ám! Árulkodó volt az illata, és sejtette is, hogy valami turpisság van a dologban, de azt az arcot, amit vágott az első kóstoló falatnál... :-D :-D :-D Sosem fogom elfelejteni! Amikor beleharapsz valami finom édes ízre várva, majd az ízlelőbimbóidtól lassan megérkezik az információ az agyadba, hogy
ez bizony nem csoki, sőt még csak nem is édes, hanem kolbászkrém, sonka, lilahagyma, uborka harmonikus egyvelege! Hihihi!!!
Igen, nagyon harmonikus, csak időbe telik, amíg ez leesik. Szóval ez egy vicces, becsapós torta volt csak és kizárólag csülök párti barátnémnek,
hogy érezze a törődést. :) Egyébként később, mikor otthon evett belőle, és már szendvicsként ízlelte, üzent nekem, hogy amúgy mennyei finom. Csak, hogy tudjam, hogy a fancsali arckifejezés tényleg a torta
becsapós megjelenése miatt volt.




A "piskóta" általam, a szokásos tortaformámban
sütött kenyér volt, amit ugyanúgy 4 lapra vágtam fel, ahogy a piskótát szoktam. Készítettem kolbászból, vaj- és sajtkrémből egy kellemes, lágy krémet, illetve külön egy fokhagymás
vajkrémet. Az összeállítás úgy nézett ki, hogy az alsó és felső részben volt a kolbászkrém, középen sonkaszeletek sajttal. Alul lilahagyma, középen paprika, a felső kolbikrémen pedig csemegeuborka szeletek szolgáltatták a
teljes ízélményt. Kívülről körbekentem a borsos-fokhagymás vajkrémmel. A
tetejét a maradék kevéske krémből kis habcsókokkal díszítettem, és petrezselyemmel szórtam meg.

Magam sem gondoltam, hogy ennyire igazi torta kinézete lesz. Mondjuk az illata tényleg árulkodó volt, az étteremben nem csak a barátnőm lepődött meg. Ilyet még a nagy tapasztalatú konyhai csapat sem látott. :-D