"Taposs a gázba és tűnjünk innen." (mondta Dorogi N. miközben a férje épp vette át a McDrive ablakán a 4 db BigMac-et, 2 db epres shake-et és a 2 db nagy krumplit barbekjús szósszal. 5 perccel később neonrózsaszín fittness felsőjének zsebéből előkapott egy mentolos rágót, hogy a ph-ja rendbe legyen.)
Tessék, most íme az én coming out-om:
MEGESIK, HOGY A MEKIBEN ESZÜNK (Illetve McDrive-olunk harisnyával a fejünkön, sötétített ablakú kocsiból :) ) - és ha a kezemet a szívemre teszem, akkor azt mondom, kb. 3 havonta, ami nem sok, de egy egészséges étkezés szónoktól meg mégis (és persze magyarázkodhatok, mert legtöbbször muszáj szituból történik az elhajlás, de most nem részletezem, mert a lényegen nem változtat). Legyen ez az őszinteség perce!!!
Nem tagadom, jól tud esni a mekis kaja, pedig tudom, hogy ízetlen a hús és a szétrcukrozott szószokkal érik el, hogy legyen valami íze, és tudom, hogy "granulátum, ízfokozó, transzzsírsav" hármassal dolgoznak. Meg hogy a csirkék klónozva vannak, és a Marsról hozzák őket, és egyébként ufócsirkék, vagyis nem csontból és húsból, hanem pépből állnak. Ezzel tisztában vagyok és mégis előfordul. Betoljuk a hamburgert, 2 perc csend, (a kisebbik hajgumbert eszik a nagy csirkefalatokat (ufócsirkepép)) a férjjel közben össze-össze nézünk. Ebben a nézésben van rosszallás, cinkosság, öröm, szégyen. És utána mindig ugyanaz az érzés: nagy nehezen eltelünk és rá fél órára éhesek vagyunk. Szóval nem éri meg. De néha jól tud esni.
Ahogy ez a csirkenuggets is, ami nem pépből készül, hanem formás kis csirkecombfilékből. Sokkal szaftosabb az élmény és a bundája is ropogós. A bő olajban sütés nem a barátunk, ez most viszont úgy készült. Hogy ne legyek annyira rossz anya, kókuszzsírban sütöttem, mert állítólag ez a fajta zsiradék bírja a hevítést és emellett  a koleszterinszintre, továbbá a szív- és érrendszeri betegségekre is jótékonyan hat (bővebben itt). Mellé pedig nem cukros szószokat (kecsap, majonéz, barbekjú) kínáltam, hanem készítettem egy nagyon egyszerű, ízes répapürét és abba mártogattuk. Isteni finom, a 2 perces csend is meg volt és a lelki békénk is megmaradt. Próbáljátok ki!
4 tagú kisebb étkű csapatnak (pl. gyerekeknek/fogyókúrázó anyáknak/stresszes, gyomorgörcsös apáknak)
4 db csirkecombfilé 2 cm-es darabokra vágva, sózva, borsozva
2 egész tojás
2 ek finom szemű zabpehely
2 ek zabliszt
1 ek tökmagliszt
2 ek víz
1 ek fekete szezámmag (nem fekete is jó)
2 ek mandula lap/szelet
1 csipet szódabikarbóna
só, bors
2 ek reszelt parmezán
+ 5-10 dkg kókuszzsír a sütéshez
A tojásokat felverem, és a felsorolt hozzávalókat (csirke és kókuszzsír kivételével) hozzáadom, majd a csirkecombfiléket a sűrű masszában átforgatom, (nem kell arra figyelni, hogy a csíkok ki legyen terítve, "összegyűrődve" is remek) és a forró kókuszolajban közép hőmérsékleten mindkét oldalukat megsütöm. Papírtörlőre teszem és elkészítem a répaszószt.
3 dkg vaj
1 nagyobb répa
1 kisebb krumpli
2 gerezd fokhagyma
1 tk friss/szárított kakukkfű
A vajon a megpucolt és felszeletelt zöldségeket és a zúzott fokhagymát átforgatom, sózom, borsozom, a kakukkfűvel meghintem, és az egészet enyhén pirítom, majd annyi folyadékkal, ami éppen ellepi fedő alatt puhára párolom. Végül turmix-szal pépesítem.
Gyere a Facebook oldalamra és szeresd ott is a főztömet.