Újabban itthon is merek kelt tésztákat sütni, gyakrabban készül zsömle, csavart kifli, meg ilyenek. Kétszer sütöttem buktát is, bár a második adagból sok kirepedezett, mert jól megtömtem lekvárral.A "merésnek" semmi különös oka nincs, csak annyi, hogy Ábel hosszabb időszakokban van ébren, kevesebbet szopik, jobban irányítható, így ritkábban van az, hogy túlkel/túlsül a tészta, mert őkelme hamarabb lett éhes, nyakig kakás ésatöbbi. Persze nem jelenti azt, hogy unatkozunk, hiszen gyakrabban történnek egyéb "balesetek", mint a lépcső aljának megöntözése, és abban való tapicskolás... :)A kenyérféléket a kis legény is nagyon szereti, nehezen érti meg például azt, hogy nyersen miért nem akarom adni neki. Annak zsömle formája van már, tehát ehető. Az ő olvasatában. :) Gondoltam a lekváros bukta majd nagyon bejön neki, de a lekváros részét nem volt hajlandó megenni. Pedig vagy két hónapja emlékszem, hogy Apa nem győzte neki a szilvalekváros katonákat készíteni.Nem baj, ha nem kell, nem kell. Ilyesmit nem erőltetek. Majd később úgyis megeszi.Visszatérve a buktára. A tésztája teljesen egyszerű, könnyen vegánosítható, a tej helyett csak szójatejet kell bele tenni, és a vaj helyett olivaolajat önthetünk a tésztába. Én nem érzek nagy különbséget a két tészta között, kicsit talán nehezebbnek találom a tejeset. Ez utóbbi ritkán is készül nálam, de múltkor a szójától el kellett tekintenem a fogyasztók idegenkedése miatt. Értem, hogy miért, de nem értek vele egyet. Ha nem génmanipulált, akkor egészséges alternatívája lehet a húsnak. Magas fehérjetartalmú. A különböző ráaggatott problémák már csak azért sem állják meg a helyüket (pl. fitoösztrogéntartalom), mert ha igaz lenne, lassan kihalt volna a kelet, már pedig elég szaporának tűnnek. A hozzászokás pedig bizonyos ételféleségekhez nem hosszú évekig tart, hanem hetekig. Azután nem okoznak problémát. Csak próbáld ki azt az egyszerű dolgot, hogy csak fele annyit sózol, vagy édesítessz 2 hétig... És persze ahogy mindenre igaz, erre is, hogy nem mindegy, hogyan készítjük el. Lehet jól, és rosszul. A tofu, a szójaizolátum tartalmú ételek, mint a burizer, vagy a szójatej könnyen emészthetőket. A szójakocka az olyan, mint régen a margarin volt, inkább ne is...Mindegy is, magamban csak azt tettem fel, hogy az emberek, ha meg merik enni a húst, akkor a szóját miért nem?!
A fenti felsorolás ellenére elfogadom az ilyen döntéseket, hiszen magam meg a húsnemevéshez ragaszkodom, ki ehhez, ki ahhoz. Épp ezért nem tettem észrevétlenül sem került élelmiszert az ételbe, hiszen magam sem lennék boldog ha pl. valaki disznózsírt csempészne az ebédembe. Hozzávalók:
40 dkg teljes őrlésű tönkölyliszt20 dkg fehér liszt380 g szójatej 5-6 ek olivaolaj3 ek gyümölcscukor1 csipet vaníliapor1 kk só 2 dkg élesztőcukormentes lekvár (szilva, vegyes, barack)Általában a kenyérsütő üstjében dagasztatom meg a tésztát, de kézzel is jól kidolgozható. Az a lényeg, hogy ruganyos tésztát kapjunk. Először a száraz hozzávalókat keverjük el, majd adjuk hozzá az olajat, az élesztőt és a tejet. Az élesztőt külön nem szoktam felfuttatni, feljön a tészta szépen így is. Alaposan dagasszuk meg a tésztát, míg "csöpög a plafon". :)Amikor készen van, ujjnyi vastagra nyújtjuk, 8 egyforma téglalap alakú darabra vágjuk, megtöltjük két kanál lekvárral. Két oldalról a tésztát egymásra hajtjuk, összenyomkodjuk a széleket, majd a végét is összenyomkodjuk, és maga alá hajtjuk. Zsírpapírral kibélelt tepsibe tesszük. Bő fél órát kelesztjük, és 40 percig közepes hőfokon sütjük. Rácson hagyjuk kihűlni.