Hát ilyet még eddig nem főztem. Ragulevest igen, gyakran. Tárkonyosat is. De vadból? Azt még nem. Vadat egyáltalán, ha jól emlékszem, egyszer, pörköltnek, szabad tűzön, és nem egyedül, hanem társasággal.
Most meg kaptam egy adag szarvascsontot. Igaz, aki adta, előbb megkérdezte, vállalom-e, tudok-e vele valamit kezdeni. És úgy döntöttem, majd csak lesz valami, talán hasonló csontos gezemice leves, amilyet szoktam.
Először is néhány váltott vízben való áztatás után – hogy a vért kimossam – föltettem főni a csontokat. (Az azért látszott már így is, hogy valamennyi hús is van rajta, anélkül nem szórakoztam volna vele.) Másféle csontoknál is leöntöm a levét, amikor először fölforr, nem a csúnya szürke habot kanalazom le, sőt még le is öblítem a csontokat, a fazekat. Ebben az esetben kétszer ismételtem ezt a műveletet. Ekkor még nem találtam ki, hogyan is fogom befejezni ezt a levest, de az nem volt kérdés, hogy meg kell főzni...
Azután már tiszta vízben, alacsony fokozaton, lassú forrással rotyogtattam addig, amíg egy villát valamennyire a húsba tudtam szúrni. De azért, hogy legyen addig is valami íze, amikor felforrt, szórtam bele vagy két kanál zöldséges ételízesítőt.
Közben megtisztítottam, kockára vágtam egy adag – amit összerakva, dobozban árulnak, van benne sárgarépa, fehérrépa, karalábé, zeller, hagyma – leveszöldséget. Ezt kevés zsíron (liba, csirke vegyesen) átpirítgattam.
A csonton elég puhára főtt húsokat levágtam-kapargattam, vagyis kicsontoztam. Így mindjárt kiderült, hogy nem is olyen kevés az a hús, valamint hogy egy jóval kisebb fazék is elég. A húsdarabkákat az előkészített zöldséghez raktam, rászűrtem (a csontszilánkok miatt kellett szűrni) a levet, amiben a csontok főttek, aztán megsózva együtt főztem még tovább. Úgy alakult, hogy csak másnap akartam befejezni, ezért félretettem hűlni. A következő napon, vásárlás közben végre rájöttem, hogy – szerintem – mi hiányzik még hozzá. Tehát vettem 30 dkg laskagombát. Azt felvágtam, ledinszteltem, rátettem kb. két teáskanál fagyasztott tárkonyt, összeforraltam, aztán az addigra újra felforralt leveshez tettem.
Egy teáskanál lisztet elkevertem egy kis pohár tejföllel, ezzel apránként a forró lével hígítgatva, majd az egészet a fazékba csorgatva behabartam a levest. Megkóstoltam, még kissé sóztam, de a tejföllel eléggé savanykásnak éreztem, tehát citromlevet csak az evésnél kínáltam hozzá (de senki nem kért).
Nem tudom, fogok-e még ilyet főzni, lesz-e alkalmam, de ha mód van rá, igen. Úgy éreztem, hogy nagyon jó volt, a vendéglőivel összehasonlítva – pedig az sem volt rossz – jóval több pontot érdemel :)