Az úgy volt, hogy bebicikliztünk a városba (14,5 km) hogy együnk valami jót s utána esetleg egy fagyi. Mindez este. Eljutottunk a Nagymező utcáig, mint úti célunk első állomása. A kinézett hely tele (péntek este és pihenőnap lévén) illetve az étlapon hús hússal. Még a köret is hús volt :) Jól van, sétáljunk csak tovább, hátha van arra még valami. Simán elmentünk mellette. A 21. szám mellett. Annyit vettünk belőle észre, hogy valami üzlet, a padon előtte pedig fiatalok, sok tetoválással, cigiznek. Visszafelé sétálva (mert odébb már semmi biztató nem volt) most már jól benéztem a kis üzlet portálján, ahol paszteles, barnás falak, egy kis pult és egy szemüveges fazon volt, aki éppen egy nagy tepsi pizzát pakolt meg feltétekkel. Vissza is fordultunk, hogy "hello, ez itt egy pizza hely, menjünk is be nézzük meg". Jöttek is be utánunk az eddig kint cigiző fiatalok, akikről az egyikükről hamar kiderült, hogy olasz és a szemüveges testvére. Aki szintén olasz. És kiszolgált minket. Pizzával.
Tepsiben sült, szögletes formájú szeletekre vágott, különleges feltétekkel és tökéletes tésztájú pizzával találkoztunk akkor. És azóta is. A recept egy olasz barátuké, aki Lecce-ben visz hasonló szelet bárokat. Ő hozta el ide is a Bartolomeo testvérekkel együtt ezt a nagyon olasz, Lazio stílusúnak is nevezett római pizzát, melynek a tésztája kicsit vastagabb, mint a nagyon vékony nápolyi pizzának, s tepsiben készül.
A tészta ugye minden pizza alapja. A testvérek a mama segítségével pár hónapja nyitották a helyet is most már a pizzamágus olasz barátjuk nélkül is megállják a helyüket. Ezt a tésztát Olaszországból szállított alapanyagból (elsősorban liszt) készítik s legalább 48 órán át kelesztik. Hogy olyan legyen. Kicsit vastagabb, szaftos, lukacsos, könnyű és tökéletes. Ilyen pizzát még nem ettünk. A feltétek sem hagyományosak.
A pizzákat három árkategória különbözteti meg az alapanyagok minősége és mennyisége szerint.
Base - az alap, ahol mondjuk a margharitához hasonló pizzát találjuk - máshol ez a top. Íz-élmény. Nem túlzás. Ricca - gazdag, feltétekben és kombinációkban is bonyolultabb, mint az előző. Ebből a kategóriából krumplist kóstoltuk. Hmmmm. Végül pedig a Premium - ahol szarvasgomba krémes pizza volt. Öt csillag.A szeleteket a pizza sütéssel éppen elfoglalt olasz testvérek helyett egyik magyar barátjuk szolgálta fel nekünk. Három szeletet vettünk, hogy jól van, majd meglátjuk mit tud. Sokat tud, nagyon. Másnap visszatértünk, s akkor már a kétszemélyes pizza tál került a terítékre. Fúúúúú. 5 szelet két főre, garantált jó lakottság. Itt további ízeket kóstoltunk, illetve a base pizza pont nem volt még kész, így a ricca és premium kategóriákat ettük végig. Utána rövid séta és olasz streetfood napunk megkoronázása a Fragola fagyizóban volt. Grazzie Paolo, Grazzie Enrico! A képek a Pizzica Facebook oldaláról, a pesti srácok blogról, a welovebudapest oldalról vannak, köszönettel.