Három év Beastie Bistro

  • 2013.11.11.
  • 1

Három évvel ezelőtt született meg a blogon az első bejegyzés. November 9. Izgatott voltam. Azóta is. Csak ritkábban. Ahogy a bejegyzések is ritkultak. Először köszönöm Nektek, kedves olvasók. Talán van értelme.
3 év. Minden tekintetben régen volt. Akkor még csak két gyerekes, bénakonyhás (értsd - régi, nem hatékony, lakással együtt járó eszközök és konyhabútorok) lelkes amatőr voltam. Aki elhatározta, hogy híres lesz. Határidőt természetesen dőreség lett volna kitűzni, illetve a szerénység sem engedte. Meg a bénakonyha sem. Szerencsére nincs ilyen blog, így előre se kell elnézést kérni. Saját állapot volt. Már ma csak emlék. Hőskor. Persze. Adottság. Túl vagyok rajta. :) Küldetéstudat van.
Irány az óvoda. A Bistro legfőbb, személyi támogatója s egyben kritikusa úgyis hivatásos óvónő lett. Köszönöm az állandó vendégeknek is, hogy elviselik, meg is eszik.
Sokat fejlődött a blog gyerek az elmúlt időszakban. Meglepő volt, hogy a biztonságos fogyasztás - értsd a Bistro állandó, napi vendégei el is fogyasztják, azt ami a Bistroban készül - előtérbe került, így sok , korábban készült, kipróbált finomság került be a gyors elérésű kedvencek oldalára, hogy bármikor előkerülhessen, ha éppen úgy kívánja.
A sok ismétlés a legtöbb esetben finomítást már nem hozott, így tehát a bejegyzés a maga idejében is megállta a helyét. A technikai háttér változása - kiszámítható hőfok, légkeverés, gőzsütés - persze lazítottak néhány időponton, de a blogok nagy részén általában a legfrissebb bejegyzések pörögnek, s eme korai zsengék az általános leírásban is rendben vannak. Kicsit kevesebb sütési idő.Szeretnék pék lenni.
Szeretnék sokat és jót sütni.Szeretnék nem jobban meghízni.
Szeretnék még sokáig biciklizni.
Szeretnék boldogságban megöregedni.Szeretek néha kommentet olvasni (FaceBook vagy Blog, mindegy).Örömmel tölt el, ha az időszakos Bistro vendégeknek egy kis ötletet, technikát, receptet adhatok át. Brazil és vietnámi vendégeink (coachsurfing.com) kenyérsütésbe fogtak (remélem úgy maradtak).
Szeretek böngészni, kiszúrni a millió recept közül az érdekeset, félretenni, kinyomtatni vagy a hozzávalókat cetlire fel. Aztán várni, hogy mikor alkalmas. Mert nem mindig az. Főzés, sütés sok van, de az újdonságnak az idejét ki kell várnia. Az egyszerűség, a könnyű megoldás, a ripsz-ropsz csábító, s én gyakran.Szeretem a cukkinit, beletenni sütikbe, krémekbe, kísérletezni vele. Remélem még nem lettem tőle mono, egy ügyű. Vonzalmam a zöldségek édességbe, tésztába való integrálására nem új keletű, bár néha számomra is meglepő. Egy palacsinta pl. akkor válik érdekessé (persze, ha még nem próbáltam) ha kerül bele valami lazító, krémesítő zöldség. Anélkül is persze hogy. Sokkosan érint ez néhány embert.
S a végére egy kérdés. Ti milyennek látjátok ezt a három évest? (előre megírt, választható válaszokkal nem segítenék). Van remény?Isten él Pesten, sokáig, te Bistro Gyerek .