Alekszej Tolsztoj: A kérkedő nyúl

  • 2018.02.02.
  • 3

Rab Zsuzsa fordításaÉlt az erdőben egy nyúl. Jól él nyáron, semmi gondja, hej, de télen sanyarú a sorsa – szérűre kell mennie, onnan zabot csennie.Elmegy egyszer egy paraszthoz, parasztember szérűjére – ott van már egy falka nyúl. A mi nyulunk így beszél:– Nem bajuszkám van: araszos bajszom, nem lábacskám, roppant mancsom, nem fogam van, agyaram van. Nem félek én senkitől.Elfecsegték a nyulak a holló nénének, mivel kérkedett a társuk. Az pedig a nagy kérkedő keresésére indult. Rá is talált egy fa tövében. Megijedt a nagy legény.– Holló néne, ó, jaj nekem, soha többé nem kérkedem!– Halljam, hogy kérkedtél!– Nem bajuszkám van: araszos bajszom, nem lábacskám, roppant mancsom, nem fogam van, agyaram van!Megcibálta szelíden a holló.– Ne dicsekedj máskor!Egyszer a holló kerítésére telepedett, a kuvaszok megtámadták: húzták, tépték, rázták, cibálták. Meglátta ezt a mi nyulunk: „Segítek én rajta!” – gondolta magában.Felszökkent a dombra és ott békésen megállott. A kuvaszok észrevették, odahagyták a holló nénét, s a nyúl után eredtek. Elröppent a holló, fel a kerítésre. A nyúl meg elszaladt a kuvaszok elől. Találkozott nemsokára ezzel a nyúllal a holló néne, s lekiáltott néki:– Nem kérkedő vagy te: igazi vitéz vagy te!

Címkék

Mese