Szeretném egy rendhagyó előszóval indítani ezt a bejegyzést, mert újra és egyre gyakrabban fordul elő, hogy más blogokon látom viszont a receptjeimet. Nincs is ezzel gond, hisz a receptek azért születnek, azért teszem közkinccsé őket, mert szeretném megosztani a tapasztalataimat, ötleteimet. Azt viszont problémának érzem, hogy ezekben a remakekben egy szó sem esik a forrásról. Így bizony ezeket joggal nevezhetjük plagizálásnak, másolásnak, más farvizén való vitorlázásnak.Az nyilvánvaló közhely, hogy nincs új a nap alatt. Amivel nincs is baj, hisz én is használom mások receptjeit, amelyekre kivétel nélkül hivatkozom is. De úgy veszem észre, némely blogger kolleginák rögtön a sajátjuknak éreznek recepteket, ötleteket, ha kicsit elvesznek, hozzátesznek, megváltoztatnak.Nos, ezúton és ismételten szeretném leírni, hogy a blogomra való hivatkozás nélküli recepthasználathoz nem járulok hozzá! Tudom, kéménybe korommal...Süssetek ti is csokis kekszet! Gyors, egyszerű és bitang jó! Hozzávalók300g liszt (90g sima, 210g tk. búza)1 teáskanál, 3g sütőpor100g 81% keserű csokoládé120g hideg vaj120g (édesszájúaknak 140g) cukornak megfelelő édesítő, nálam negyedannyi ugyanannyi, 2 tojásfél rúd vanília kikapart magjaiA csokoládét apró kockákra vágtam. A kis darabokra felaprított vajat a lisztekkel késes aprítóba tettem és
elmorzsoltam. Egy nagyobb tálba öntöttem, hozzáadtam a sütőport, vaníliát, negyedannyit, a tojásokat, csokit és összegyúrtam. A tésztát elfeleztem és két, körülbelül 4cm átmérőjű hengert formáztam. Fóliába csavartam és hűtőbe tettem.
Két órát pihentettem, míg a vaj megdermedt.
A sütőt 180 fokra előmelegítettem és előkészítettem két papíros sütőlemezt. A tésztahegereket recés késsel 3-4 mm vékony korongokra vágtam, és a tepsire sorakoztattam. Amikor az első megtelt, sütőbe tettem és 12 perc alatt megsütöttem. A sütési idő sütőfüggő, vigyázzunk, könnyen megég.