Az ázsiai országokban ilyen típusú halételekhez legtöbbször bambuszpárolóban készítik el a halat. A gyömbér, újhagyma, chili és fokhagyma kötelező elemei az ételnek. A párolás nagyon jó megoldás, hogy a hal szaftos maradjon és megőrizze tápértékét és ízeit. Most én mégis egy szabályozottabb, precízebb „párolási” megoldással élek, mert egy tasakban fogom elkészíteni optimális hőmérsékleten, kisebb aromatizálást is belecsempészve.

Ázsiában ezek a kisebb-nagyobb halak rendszerint egyben készülnek és egy nagy tálról lehet belőlük csemegézni. A sima párolt rizs mindenképp illik hozzá. Közép-Kínában ettem sok ilyet halételt – néha teljesen szálkátlan, máskor iszonyúan szálkás halakból készítették.

Mindenesetre annyira elegem lett a szálkákból, hogy én azóta mindig szálkátlanítom a halakat. Belülről, de úgy, hogy egyben maradjon.

Ráadásul a leeső részekből, fej, gerinc és így tovább, alaplevet készítek a szójaszószos mártáshoz. Így még több ízt sikerül belevinnem. Az így készült fogás a maga egyszerűségében is nagyszerű, könnyű, friss, ugyanakkor fűszeres. A gyömbér és a hal szinte egymásnak lettek teremtve. Aki még nem próbálta, sürgősen tegye meg. :)

Mindenképp használjunk kiváló és nagyon friss halat hozzá, mert ezzel a módszerrel csak akkor lesz igazán finom, de akkor nagyon. Pisztráng helyett használhatunk például tengeri sügért is, bár az drágább és nem biztos, hogy olyan friss, mint egy hazai pisztráng. A friss halakból nem esnek ki a szálkák, meg kell velük küzdeni, ha már könnyen kijönnek, az a hal nem friss.
[...] Bővebben!