Mostanában elértük, hogy gyakran süt a nap és az évszaknak megfelelő az időjárás. A belvíz jelentősen csökken, jövő héten talán lehet veteményezni a kertben. Ahol a harmad föld vízben állt.
Tegnap este kimentem és azzal szórakoztam, hogy felvettem a békakoncertet. Több tízezer kétéltű nyomta teljes hangerővel. Fogalmam sincs mihez kezdek vele. Téli estéken hallgassam majd, vagy legyen csengőhang? Breke-keke-kekeke.
Bimbóznak és egyes virágok már pompáznak is teljes díszben. Alig várom, hogy a gyümölcsfák is fehérbe öltözzenek. Kevés kell hozzá.
Ma két kiló tarját sütöttem meg a következőképp:
A szeleteket megsóztam,borsoztam és megkentem magos dijoni mustárral. Alufóliával bélelt sütőlapra tettem, meglocsoltam kevés olajjal és mehetett is a forró sütőbe. Tetejére is alufólia került, amit az utolsó negyedórában eltávolítottam. Egyszer meglocsoltam húslevessel, ki ne száradjon.
Remekül sikerült.
Köretként brokkolit, zöldborsót és kukoricát pároltam vajon, amit sóval fűszereztem, semmi más.
Az eredmény ízes, könnyű második fogás az elmaradhatatlan vasárnapi húsleves mellé.

Desszertnek vaníliapudingot főztem és friss eperrel tálaltam.


Más.
Ma a nézők el vannak árasztva az amerikai filmekkel. Ha szerencsések, ismernek néhány magyar művet is. 
Magamat mondhatom filmrajongónak, egy-egy színvonalas alkotás bármikor jöhet.
Az internetnek hála, össze tudtam szedni az én filmlistámat. Na, nem amennyit láttam, hanem ami hatással volt rám így vagy úgy.
A képzeletbeli dobogómon ez a három darab áll:
1. Psyché (r. Bódy Gábor, 1980) Egyeseknek kínzás végignézni a 210 perces művet, engem pedig újra és újra elvarázsol ez a Lónyai Erzsébet-féle elképzelt történet Weöres Sándor után szabadon.

A Weöres Sándor Psyché című verses regénye alapján készült film "fantasztikus", romantikus szerelmi vízió. Weöres irodalmi leleménye az, hogy Lónyai Erzsébet, a XVIII-XIX. század fordulójára álmodott felvilágosult költőnő és cigány-grófnő képzeletbeli történetét Ungvárnémeti Tóth László, a XIX. században valóban élt, töredékes életművű, tragikus sorsú, rövid életű tudós, költő és drámaíró alakjához kapcsolja. Kettejük szenvedélyes, beteljesületlen testvérszerelme, a női öntudatra ébredés, énkeresés, lázadás mentén a mű több mint száz éven ível át. Bódy a mitologikus tematikájú és idejű történetet sajátos dramaturgiával, különleges viziókba ágyazva "idézi meg". Hősei nem öregszenek, s a képi világ ezt a szellemtörténeti "fantasztikumot" stilizálja: az elszínezett jelenetek, az expresszionistán túlrajzolt díszletek látványként próbálják megidézni a Történelem és a Lélek szellemét, küzdelmét.
Csak jelzem, hogy Palya Beának, egyik kedvenc énekesnőmnek is van egyező című lemeze.
2.Szindbád (r. Huszárik Zoltán, 1971). Krúdy Gyula Szindbád-történeteinek felhasználásával készült örökérvényű alkotás.
Lét és nemlét határán a haldokló Szindbád felidézi a múlt emlékeit: a régi ízeket, az idő állandóságát sugalló kisvárosok hangulatát és persze megannyi nő szerelmét. Az elmúlás és a halál árnyékolja be az emlékképeket: temetői találkozások, öngyilkos szerelmek, siratóasszonyok – elszalasztott lehetőségek, félresiklott életek. Szindbád asszonyai nem csupán társadalmi pozíciójukban képviselnek sokféleséget, hanem a nőiesség, a szerelem, a szenvedély és az érzékiség különböző típusait is megjelenítik.

3. Dealer (r. Fliegauf Benedek,2004)
A film főszereplője egy volt narkós fiatalember, aki most drogdealerként él. Miközben másoknak adja pénzért a pusztulást és a halált, őt valami mindenek felett álló érzelemmentesség jellemzi. Totális cinizmusának köszönhetően nem kell felmentenie magát a felelősség alól, mivel ez föl sem merül benne. A film egy napját, mégpedig élete egy különleges napját mutatja be, amikor antihősünk sok apró részletet összerakva kezdi megérteni a körülötte zajló világot, és lassan újra képes érzelemmel kötődni az emberekhez.

 És az időrendi listám tessék:
Talpalatnyi föld (r. Bán frigyes,1948)

Körhinta (r.Fábry Zoltán, 1956)
Bakaruhában (r.Fehér Imre, 1957)

Pacsirta (r.Ranódy László, 1963)
 
Szegénylegények (r. Jancsó Miklós, 1965)

A tanú (r. Bacsó Péter, 1969)