Az előzőekben áttekintettük azokat a kezdetleges varsákat, illetve varsa-szerű eszközöket, melyek gyakorlatilag bármilyen erősebb szálas anyagból elkészthetőek, és többnyire valamiféle szilárd terelőhöz kapcsolódnak. Éppen ezért használatukhoz komoly előkészítő munka szükséges. Ezzel szemben a hálóvarsák mozgathatóak, magukba foglalják a tetszőleges hosszúságú terelőt is, és nem mellékesen otthon elkészíthető a teljes szerszám, a vízre már harckész állapotban szállíthatóak.A hálóvarsák jelentik ennek az állított eszköznek a fejlődéstani csúcsát. Tekintsünk el most attól, hogy milyen szemnagyságú hálóból készítik, hány karika van benne. Csak arra fókuszáljunk, ami minden varsát általánosan jellemez.A hálóvarsa típusos kisszerszámos halász eszköz. Kezelését egy ember viszonylag könnyen elvégezheti, csak egy csónakra van hozzá szüksége. Mivel a lerakott varsa ellenőrzése csak néhány percet vesz igénybe, így egyszerre sok varsa lehet kint a vízben, jelentősen javítva a fogás esélyét.  A hálóvarsa hálóból készül. A profik maguk kötik, megfelelő szemnagyságra és méretre. A nagyon profik körre kötve, míg a kevésbé májerek lapba kötve és utólag összevarrva dolgoznak. Talán csak a dobóhálót nehezebb megkötni a varsánál, de személyes tapasztalatom szerint, a varsa viszi a prímet. Napjainkban a kész hálóból vágják ki, és varrják össze darabokból a készséget. E miatt sokan nem is tudnak igazán hálót kötni, csak úgy toldják-foldják a darabokat. A varsának van vörsökje, vagy más néven bújója-tölcsére, van karikája, ami megadja a formáját, van a karikák közötti hagyása vagy karikaköze, és végül van a fara-vagy segge és nem utolsó sorban leszúró karója. Opcionálisan kapcsolódhat hozzá terelő, vagy terelők.száradó hálóvarsákAz egyszerűbb típusoknál egy bújó van, és kevés karika (2-3), amik között értelem szerűen eggyel kevesebb köz (hagyás) van (1-2), mint karika. Ezek az eszközök többnyire kis termetű halra valók, törpeharcsára, kárászra. Amíg a pézsmapocok fogása a bőr jó ára miatt kifizetődő volt, drótból is készítettek ilyen egyszerű, két karikás, két oldalról egy-egy bújóval bíró dobvarsákat, kifejezetten ennek a rágcsálónak az elfogására.Az általában használt varsák (3-)4-5 karikásak és két vörsökkel rendelkeznek. Az első viszonylag nagy nyílással bír, hogy a hal könnyen átjuthasson rajta. Ha átbújt rajta a zsákmányjelölt, belekerül a második vörsökbe, ami már szűkebb, sőt az esetek egy részében úgy van rögzítve, hogy a hal áthaladása után újra összezár, ezzel téve teljesen lehetetlenné a kijutást. A megfogott halat a varsa farának megbontásával szedik ki, vagy a vörsököt fordítják ki és egyszerűen kiborítják belőle halakat.1., 3., 4., 5., szárnyas varsák 2. dobvarsaA varsa anyaga különböző vastagságú sodrott műszálas cérna, vagy vékony zsinór. Ebből csomózva készül a háló, bár láttam már sok kis elemi szálból géppel szövött varsát is. Régen természetes anyagú fonállal dolgoztak, amit a rothadás ellen kátrányoztak, vagy rézgálicoztak, és minden másnap ki kellett tenni száradni őket. Ilyen módon a varsás halásznak mindig volt mivel tölteni az idejét.A varsakarika régen fából készült. Külön művészet volt a megfelelő vesszők kiválasztása és azok egymáshoz hajlítása, egymáshoz rögzítése. Ma már engedve a modern kor szavának fémkarikát, vagy műanyag csövet használnak. Olyan megoldás is lehetséges, hogy egy nagy méretű, fémspirált húznak a hálóba a különálló karikák helyett. A csalihalas-törpés varsák gyakori megoldása ez, mely ott tökéletesen meg is felel a célnak.A varsa használata egész évben eredményes, de persze vannak olyan időszakok, amikor kiemelkedően jól fog. Mivel ez asz eszköz speciálisan sekély vízre való, (100-150 cm), többnyire a folyók partszélén használják. Az ott táplálékot kereső halakat igyekeznek vele megfogni. Amikor a víz lassan árad, a hal ösztönére hallgatva a sekély részek felé veszi az irányt, részint táplálékot remélve, részint a szaporodás végett. Ilyenkor arat a varsás halász.Természetesen nem csak folyóvízben használják, hanem állóvízben is, különösen ott ahol a halnak valami oknál fogva, határozott járása van. Ezek többnyire nádnyiladékok, vagy mederszűkületek. A tavi fogás mindig esetlegesebb, mert ott a hal sok felé ki tud térni a varsa elől, míg a folyóvízben az állandó áramlás kicsit miatt más a helyzet.Ezek után lássuk tehát, hogy hogyan is néz ki egy kész varsa és azt hogyan használja a halász. A varsa egy letűző karóval kezdődik, melyhez változó hosszúságú, a varsa magasságával megegyező terelőszárny (ritkán kettő), van rögzítve. A terelőszárny be van kötve a varsa első karikájába, tehát a bele ütköző és ez által megvezetett hal, mindenképp a varsába jut. Az első karikát követi a vörsök, majd újabb karika. Ide van bekötve a második vörsök, ami benyúlik a harmadik, esetenként a negyedik karikáig. Ezt követi a varsa fara és az ide rögzített, nem túl fantáziadúsan farkarónak nevezett második leszúró karó. Állóvízen a halász leszúrja a szárnykarót, majd feszesen tartva terelőt vízbe ereszti a varsát és azt is rögzíti a farkaróval. Nem ilyen egyszerű a folyóvízen a helyzet, mert itt víz áramlásával is számolni kell. Nem csak azért, mert elviheti a szerszámot, hanem azért is, mert a hal mindig folyással szemben úszik. Ezért a varsa szájának a hal várható mozgásával szemben kell lennie. Ennek értelmében a varsa fara folyásnak felfele, míg szája lefele helyezkedik el. Így biztosítható, hogy a felfelé igyekvő hal könnyen besétáljon a csapdába.A varsának számtalan speciális fogási módra kitalált változata van, mint a menyhalvarsa, vagy a záróháló óriásvarsája, de ide sorolhatjuk a tápli gyűjtővarsáját is. A sok közül egyetlen egyet emelek ki, amely olyan újításokat egyesített, melynek eredményeként a varsa gyakorlatilag a teljes folyómeder halászására alkalmassá vált. Gyökeresen új volt ugyanis az az elképzelés, hogy a varsát ne a karók feszítő ereje tartsa nyitva, hanem a víz sodrása. Ezzel a varsa alkalmassá vált a gyakorlatilag bármilyen mélységű víz halászatára.Az új eszköz találóan a sodorvarsa nevet kapta. Működési elve, hogy a csak a farát rögzítik, vagy a part fáinak gyökeréhez, vagy külön súlyhoz a mederben. Ez után a varsát szétnyitva, feszesen tartva leeresztik a sodrásban, amelyet a megfelelően vastag, illetve részben üreges karikáknak köszönhetően a sodrás kifeszítve tart. Belső felépítése azonos a többi varsáéval. Mivel olyan helyekre is elhelyezhető, ahova a hagyományos varsa nem, jelentősen megnyújtja a szezont, sőt gyakorlatilag jégvesztétől használhatják egészen a következő jégig. Mivel nem csak a partközeli halakat fogja, több a megfogott faj is. Nem ritkák a tipikus áramláskedvelő fajok sem (busa, amur, márna, kecsege, paduc, bucó), melyek a hagyományos varsában nem igazán jellemzőek.Mára a hálóvarsa lett a kishalászok legfontosabb eszköze az emelőháló mellett, és néha meglepően sok halat tudnak vele fogni. Ehhez viszont nagyon jól kell ismerni a vizet, illetve a halak járását, mert hiába a legjobb eszköz, ha nincs ott hal ahová letették.A következő részben olyan eszközökről lesz szó, amit szintén a kishalászok használtak, és speciálisan valamilyen rövid fogási időszak kihasználására készültek.fotók forrása: 1,2, 3,