Vegán zserbó

  • 2018.03.17.
  • 7

Olykor-olykor megfogalmazódik bennem egy vágy, elkészíteni egy adott ételt vagy süteményt. Egyes esetekben jól ismert és általam vagy férjem által kedvelt étel vegán verziója a terv, más esetekben csak ötlet, hogy a különböző alapanyagok hogyan állnak össze egy komplett étellé. A zserbó is régebbi vágyam volt. Vegán zserbó. Ugyan az interneten keringenek különböző receptek, de nem nyerte el a tetszésemet egyik sem olyan mértékben, hogy azt mondjam, "igen, ez az! megcsinálom!" Városunkba, utánunk valamivel később, leköltözött Londonból egy nagykőrősi házaspár, nagyjából egyidősek vagyunk. Emlékszem, az első Londonban eltöltött karácsony alkalmával a feleség készített zserbót, majd amikor már itt laktak, akkor itt is. Így kezdett el bennem is mozogni a vágy, készítenék és ennék zserbót vegán módra. Nyáron, amikor Magyarországon voltunk, diót és baracklekvárt is kaptunk, tehát az alapanyagok adottak voltak. Félre is tettem mindkettőből annyit, hogy zserbót tudjak készíteni. Amikor már készítettem, rájöttem, hogy ennek bátrabban neki kezdhettem volna, mert nekem elég egyszerű. Bár sok hozzávalót tartalmaz, mégsem olyan nehéz elkészíteni. Legyen húsvét vagy karácsony, vendégvárás vagy vendégségbe készülődés, remek desszert a vegán zserbó.

A zserbó története:
Miután Gerbeud feleségül vette a genfi csokoládégyáros lányát, Ramseyer Esztert, 1884-ben, 30 évesen, Magyarországra költözött, majd 1885-ben átvette Kugler Henrik cukrászdáját a budapesti Gizella (ma Vörösmarty) téren, berendezte a városligeti Királycsarnokot, feltalálta a macskanyelvet, a csokoládés drazsét, többszáz-féle bonbont exportált Európába, Dél-Amerikába, még a török szultán háremébe is szállított, folyamatosan dolgozott. Produktív életet élt. A kérdés azonban felvetődik bennem is, mi köze Gerbaud-nak ehhez a finom süteményhez? Valóban az ő kezének a produktuma? Evett - e életében zserbó szeletet Emil Gerbaud?

Állítólag a Gerbeaud-házban 1948-tól működő Vörösmarty Cukrászda találmánya volt a híressé vált dió és lekvár kompozíció, tetején csokimázzal, azaz a »zserbó-szelet«, ezt a véleményt azonban nem minden forrás osztja. 
Az egyik nézet szerint a "forradalom tisztító forgószele kisöpörte" (így mondta a korabeli pártsajtó) a cukrászdából a "puccos dámákat," a "vörös Zserbó” proletárvagyon lett, ahol a munkások uzsonnáztatását Kaderabek Tivadar termelőbiztos felügyelte, aki Gerbeaud-t kidobta az üzletből. Ekkor üthette össze a könnyű kis édességet – bosszúból. 
„Csak azt szeretném megérni, amikor ennek vége lesz!” - mondta ezekután Gerbaud. Szeptemberre vége lett, az öregúr még egyszer kitakaríttatta a boltot és odaállította a szép szőke kisasszonyokat a márványpultokhoz.
A másik álláspont szerint viszont a receptnek nincs nyoma sehol, pedig Ramseyer Eszter (aki 84 éves koráig vitte az üzletet) férje minden süteményét műsoron tartotta. 
Még az sem kizárt, hogy a zserbószelet is az 1958-as világkiállításra született, ha már az 1896-i millenniumi kiállításon Gerbeud bemutatta a korszerű csokoládégyártási eljárását. A probléma éppen csak ott van, hogy Emil Gerbaud 1919-ben elhunyt.
Egy másik történet szerint Gerbeud felesége nem beszélt jól magyarul, ezért a felszolgáló kisasszonyok (őket sem kellett félteni) kitaláltak egy halandzsa nyelvet. Egyszerűen fordítva mondták a szavakat, hogy a főnökasszony ne értse. Ez volt az „óbrezs” (azaz zserbó) nyelv. „Jön a nyossza!” azt jelentette: Jön az asszony! Az undok pultosnő „név akroszob” (vén boszorka) volt, a szekánt vendég „retárf szamip” (pimasz fráter). Ramseyer Eszter 1940-ben halt meg.
  

A recept
Hozzávalók a tésztához:
10 dkg teljes kiőrlésű liszt
25 dkg fehér liszt
fél csomag porélesztő vagy 1 tk instant élesztő
csipetnyi só
1 dl víz
1 tk szódabikarbóna
20g margarin (vegán)
Hozzávalók a töltelékhez:
40 dkg dió ledarálva
25 dkg xylit/gyümölcscukor/erithritol (ki milyen édesítést használ cukor helyett)
70 dkg baracklekvár (egy nagyobb vagy 1,5 kisebb üveg lekvár)
Csokibevonó:
1. verzió:
20 dkg tortabevonó (vegán) 
1-2 ek. olaj
2. verzió:
10 dkg kókuszzsír
2 ek kakaópor/karobpor
1 ek xylit/gyümölcscukor/erithritol (ki milyen édesítést használ cukor helyett)
 
Elkészítés:
A margarint vegyük ki a hűtőből és tegyük olyan helyre egy tálkába, ahol megpuhul. A kétfajta lisztet összekeverjük egy tálban, majd hozzákeverjük a csipetnyi sót, a porélesztőt és a szódabikarbónát. A puha margarint beleszeleteljük a lisztbe, majd a kezünkkel összedolgozzuk és adunk hozzá 1 dl vizet, hogy az egész egy gombóccá összeálljon. Ha ragacsos  tészta, gyúrás közben még szórhatunk hozzá kevés lisztet. Ha nem akar összeállni egy egésszé, akkor pedig vizet csepegetetünk hozzá.
Liszttel megszórt gyúródeszkán vagy munkalapon átdolgozzuk, átgyúrjuk a két kezünkkel. Egy henger alakú formát sodrunk a tésztából, majd három egyenlő részre vágjuk. Először az egyik részt sodrófával téglalap alakúra formáljuk. Közel akkorára, mint a tepsi, amibe helyezni fogjuk. A tepsibe sütőpapírt teszünk. A kinyújtott tésztát úgy a legkönnyebb a tepsibe tenni, ha feltekerjük a sodrófára és a sodrófáról letekerve helyezzük bele a tepsibe.
A tésztát eligazítjuk, a tepsi oldalára jutó részt levágjuk, majd alaposan megkenjük baracklekvárral.  A darált diót összekeverjük az édesítővel, majd a dió felével megszórjuk a lekvár tetejét. Jöhet rá a következő tésztalap. Téglalap alakúra nyújtva, a sodrófa segítségével a lekváros diós réteg tetejére tesszük, eligazítjuk, ha a tepsi oldalára jutna tészta, levágjuk. Ezt a maradék tésztát hozzágyúrjuk a következő, egyben utolsó tésztához és hasonlóan a baracklekvárra diót szórunk, majd befedjük a tésztával. 
A tésztát szépen eligazítjuk, a szélét az ujjaninkkal benyomkodjuk. Az utolsó szint a tészta kell, hogy legyen, amit megszurkálunk villával, majd egy órát hűvős helyen pihentetjük. Előmelegített sütőben 180 fokon kb. 35 perc alatt készre sütjük.
Amig sül, elkészítjük a csokimázat. 
1. verzió:
Vizgőz felett felolvasztjuk a csokit és hozzákeverünk 1-2 ek. olajat. Addig kevergetjük, míg teljesen elegyedik.
2. verzió:
Vizgőz felett felolvasztjuk a kókuszzsírt és hozzákeverjük a karob vagy kakaóport és az édesítőszert. (Akár Agavé szirupot is használhatunk).
Ez követően a megsült, lehűlt sütemény tetejére öntjük a csokiszószt és egyenletesen elkenjük. Érdemes a csoki megdermedése előtt felvágni, de nem kiszeletelni. Ezt követően hűtőbe tesszük és amikor a csoki megdermedt teljesen a tetején, könnyebb lesz a szeleteket a tepsiből kiemelni.
Tehát a tepsibe helyezés lépései: tészta, lekvár, dió, tészta, lekvár, dió, tészta, tűvel szurkálni, pihentetni, sütni, kihülés után csokimáz
 Elkészítési lépések képekben az alábbi fényképre kattintva: