Nem is olyan régen, egy évvel a nagyot robbanó Soproni Óvatos Duhaj IPA után debütált első felső erjesztésű sörével a kőbányai sörgyár. A Dreher Pale Ale ráadásul három komlóval (Citra, Chinook, Kazbek) és a Hidegkomlós Dreherekkel ellentétben kukoricamentesen került az új(?) és tetszetős dizájnú dobozokba és palackokba. Nem kérdés, hogy egy normál KKK-sörös APA minőségben felette áll, de saját ligájában, hazai és a nemzetközi nagyüzemi viszonylatban mennyire előremutató a Dreher innovációja? Szubjektív házi kóstolósor következik.

A kísérletnek két fordulója volt, az elsőben természetesen a Soproni IPA volt az ellenfél, a másodikban meg a szomszédos Ausztria két neves sörgyárának a Zipfernek és a salzburgi Stiegl-nek az osztrák hiperekben szinte mindenhol kapható American Pale Ale-jével vetettem össze, mit tudnak a kuruc sörfőzők ezek ellenében. Csapjunk is bele!
Első menet: Dreher Pale Ale vs. Soproni Óvatos Duhaj IPA

A Soproni IPA teljesen átformálta a hazai sörkultúrát, előtte jó ha minden tizedik sörivó honpolgár tudta mi fán terem az IPA, most meg szinte megfordult az arány. A Dreher Pale Ale nem ilyen úttörő-mód érkezett, és a soproniak által kitaposott ösvény miatt pont a meglepetés ereje volt jóval kisebb bemutatásakor. Néhány tőmondat a sörről, A 4,8%-os felső erjesztésű Pale Ale, új hullámos amerikai komlókkal Chinook (aroma+keserű), Citra (aroma) és egy cseh, kicsit a zateci (lásd Pilsner Urquell) komlóra hajazó Kazbek hagyományos cseh ízvilágot ad a sörnek. A Soproni szintén 4,8%-os abban Citra komlóval csalogatták elő az craftos illatot-ízeket.
A Soproni IPA-ról korábban már megemlékeztem, de álljon itt emlékeztetőül, az akkori kóstolójegyzet:

Soproni Óvatos Duhaj IPA - Már kibontáskor is érződik az amerikai komló (Citra) citrusos, grapefruitos keserűbe és nyers zöldséges gyantásságba hajló illata. A jó előszelek után azért valahogy odalibben egy kis zavaros, megfáradt komlósság is, mint amikor a pellet sokat ázott. Tudom, hogy nincs benne kukorica, de rögtön az első Dreher Hidegkomlós illatvilága jutott az eszembe, amikor beleszagoltam. Látványra a hab tisztességes, a sör azonban nemcsak opálos, hanem elég zavaros, nem letisztult. Ízében a citrusos felütés után zöldséges gyantásság, majd zárásként egy zöldalmás, vecsési káposztás arcát is mutatja. Kortyérzetben érződik a leginkább, hogy a malátaképlete a sörnek nem nagyon rafinált. A kezdeti citrusos tűzijáték után hirtelen eltűnik minden, és marad az olcsósörös utóérzet, amit - vélhetően a belefőzött komló viszonylag magas kariofillén-tartalma miatt - egy kellemetlenbe hajló borsosan csípős utóíz vezet le.

Sokszor előfordul, hogy a sörreceptekhez óvatosan hozzányúlnak a nagyüzemek, és kisebb módosításokat végeznek a főzeten, általában költségkímélő okokból. A frissen újrakóstolt Soproni IPA-nál azt éreztem, hogy a korty végi keserű egy picit lágyabb lett, és ezáltal kicsit kiegyensúlyozottabbá vált a sör, így a rossz nyelvekkel ellentétben pont pozitív irányú változás történt.

A Dreher Pale Ale történetéhez hozzátartozik, hogy még a SAB-Miller-es időkben, 2,5 éve fejlesztették a terméket, de a top-management kicsit ráült a projektre, és a gyár a tulajdonosváltás idején, valamint a Soproni IPA után közvetlenül már nem akart kijönni a Pale Ale-lel, így vártak vele egy teljes évet a 2018-as debütálásig.

Dreher Pale Ale - Illatában a citrusos (citrom, mandarin) és a lágersörörs, kicsit ázott malátás aromák keverednek, és még egy kevés diacetil is visszaköszön, tartva a csehes vonalat. Megjelenésében inkább egy lágerre hajaz, aranyszín és elég hamar illan a habja. A Craft Master pohárban legalábbis, a Tekubanjobban tartja magát. Ízében viszont elsőre olyan, mintha valami jó tündér kilopta volna a kukoricát a Dreher Classic cefrézőüstjéből, eltűnnek a savanykás felhangok. A lágeres indítás után azért jelentkezik a Chinook és a Citra haloványabb, enyhén füves, kicsit citrusos ízvilága, mely nagyon visszafogott keserűvel zár. Kortyérzetben egy kis tapadós vajasság (diacetil) érezhető, de a buborékok kellemesen lágyak (köszönhetően a felső erejesztésű élesztőnek) és elegánsabbak. Csapról kóstolva, a komlók dominánsabbak, mind a zöldséges-füves-citrusos amerikai, mind a spenótosabb cseh komló intenzívebben érezhető volt. Jól iható, inkább láger-érzetű sör, kis újvilági komlóillattal és -ízzel.

A Soproni IPA, ahogy a bevezetőben is írtam, egy korszakos magyar sör a közgondolkodásra és -ízlésre való hatását tekintve. Azért mielőtt nagyon hátradőlne mindenki, ha Kraft-főzde nyílik Sopronban, a Vándor Sándor utcában is feltűnhet egy-két troll óriásplakát IPA-recepttel...
A Dreher Pale Ale a hétköznapi lágeres értelemben vett sörként sikeresebb lehet, a hagyományos ízlésvilágú fogyasztóknak mindenképpen jobban be fog jönni, mint a Soproni IPA. Gondolom, nem véletlen a belőtt irány, inkább a 'járt utat járatlanért'-filozófia tükröződik benne, ami pont annyira újít, hogy felkapja a fejét a kézműáves forradalmon nevelkedett átlaghipszter. Kihagyták belőle a kukoricát meg egy kis plusz izgalmas komlóízt is csepegtettek bele, de mint új innováció 'nagyon óvatos duhajként' jellemezhető.
Mindent összevetve láthatóan elindult a nagy gyárak lassú, mammutléptű felzárkózása a söripari trendek felé, de még el kell teljen pár év, hogy a felső kategóriában a profit-orientáltság mellett a craft-sörök felé tartó minőség is megérkezzen Magyarországra, Persze ezt a 250 Ft-os nagyfogyasztói tűréshatár alatti költségszinten továbbra is lehetetlen kivitelezni, így a multik vélhetően továbbra is import külhoni prémium-márkáikkal enyhítik ezt a nyomást.
Hamarosan folytatom a Dreher Pale Ale-lel és osztrák kihívóival, lássuk, hol tart a hagyományos sörös Ausztria a nagyüzemi craft-beer-fronton...