Taxco - reggelizés, bogarazás a Krisztus szoborhoz, majd séta és ezüst, ezüst és ezüst

  • 2018.03.15.
  • 4



Reggel én ismét hamarabb ébredtem, majd úgy gondoltam, hogy hozok Esztikének egy finom kávét a közeli boltból. Így is lett, lesétáltam a kis terünkre, majd át a zocalóra, ahol egy Oxxo élelmiszer üzletben többféle kávét és capuccinót is lehet venni. A drágám megkapta első adag kávéját, így szépen lassan, komótosan összeszedtük magunkat. Mivel a szállásunkon nincs reggeli, este pedig nem találtunk pékséget - így kerestünk egy éttermet a főtéren, ahol igazi mexikói reggelit sikerült rendelnünk. Én a blogon egyszer már kipróbáltam a Huevos Rancheros-t, amit most eredetiben, mexikói chef keze alól kaphattam meg (Ez tortilla lapon lévő sonkaszelet, rajta tükörtojás, meg sajt, meg mindenféle jó). Eszter egy Poblano-t rendelt ami gyakorlatilag egy omlett, amibe belecsomagoltak egy csomó elősütött poblano paprikát, meg kit tudja még mit. Ez az egész pedig le volt öntve egy zöld mártással, ami finoman csípett is. Mielőtt azonban ezt a két kímélő reggeli fogást megkaptuk volna, előtte frissen szeletelt papaya és sárgadinnye szeleteket kaptunk, mellé pedig kávét. Mindez egy első emeleti teraszon, a  lábunk alatt a kisváros főtere és bazilikája - hát ez tényleg egy gyönyörű nyaralás.




Ezután lementünk a térre, leintettem egy VW bogár taxit, majd megalkudtunk a sráccal, hogy 200 pesóért felvisz (és vissza is hoz) bennünket a város feletti Krisztus szoborhoz. Ezek a taxik fantasztikusak - ki van szedve belőlük az anyós ülés, a jobb oldali ajtót pedig egy madzaggal húzza be a sofőr. A városban folyamatosan jönnek ezek a bogarak, majd kapaszkodnak felfelé a macskaköves utcákon. Volt olyan taxi, ahova négy termetes asszonyság szuszakolta be magát a hátsó ülésre úgy, hogy még csomag is volt náluk...
Szóval emberünk nekiindult a meredek utcáknak, mi pedig élveztük a rallyt. Az utazást úgy kell elképzelni, hogy sofőrünk egy pedált szinte soha sem használ - ez pedig a fék. Nyomja felfelé a kis bogárnak a gázt, mert hát fel kell érni, de ha szemben jön valaki, akkor sem parázik, ugyanúgy nyomja tovább - és centikre megy el a gyalogosoktól, a szegélykövektől, a szemben lévő autóstól. Senki nem aggódik, pedig komoly manőverek vannak le és fel - nekünk pedig fülig ér a szánk, mert ilyen élményben még nem volt részünk. Az autó a szétesés határán, a futómű és a váltó annyit kap, hogy az csak na, a szélvédő tiszta repedés - de emberünk spanyolul elmeséli, hogy imádja ezt a melót, és imádja, hogy el vagyunk ájulva attól amit művel.



Felérve frenetikus látvány tárul elénk. A szobor mérete is lenyűgöző - de az alattunk lévő város és a környékbeli táj még ezt is felülmúlja. Fotózkodunk, szelfizünk - belőjük, hogy hol van a főtér, hol lakunk, hol érkeztünk a városba - és próbálunk betelni a látvánnyal. Nem igazán lehet, mert tényleg lenyűgöző.





Sofőrünk megvár bennünket, mert azért jó kis biznisz vagyunk mi neki - de hát ez egy ilyen világ. Lefelé sem nagyon használunk féket, a motorfék a leghasznosabb segítség, a kanyarokban néha szinte be is dől az autó - fantasztikus ez az utazás. A srác nagyon élvezi, hogy lereagáljuk a frappáns trükkjeit - de tényleg látszik, hogy minden szegletét ismeri a városnak. A főtéren épp egy ismerős ékszerboltja előtt rak ki bennünket, még be is kísér, és elmeséli hogy Magyarországról érkeztünk - ja a jutalék kérem nagy úr. :-)
Kicsit olyan ez a város, mint a Las Vegas - csak ott mindenhol játékgép és kaszinó van, itt pedig ugyanez elmondható, csak ékszerüzletre. Állítólag 1.000 ékszerüzlet van a városmagban, vagyis nem tudsz úgy fordulni, hogy épp ne egy ezüst boltba lépj be. Az üzletek nagyon széles skálán mozognak, de leginkább a nagyon olcsó, pár grammos, előrecsomagolt ékszerekre szakosodott boltok viszik a prímet, illetve a másik végletként a nagyon elegáns és drága üzletek sorakoznak egymás után. Iszonyú nagy a kínálat, még bennünket is lenyűgöz ez a rengeteg ezüst, pedig mi is évekig foglalkoztunk ezüst ékszerekkel - vagyis nem idegen tőlünk ez a világ.
Visszatérünk a szállásra egy óra körül, mert a szóltak, hogy szobát kellene cserélnünk. Nem túl nagy lelkesedéssel, de megnézzük az új apartmanunkat - és önként és dalolva belemegyünk a cserébe. Az új kégli legalább akkora, mint a tegnapi, de a nappaliból nyílik egy szuper terasz, ami a bazilikára és részint a zocalóra néz. Nagy duzzogva lemondunk a kis konyhánkról, amit egyébként sem használtunk eddig...



Még egy érdekesség a délelőttről. Már a Krisztus szobornál is feltűnt, hogy rengeteg fegyveres katona és rendőr jelent meg, miután pedig beértünk a főtérre - na ott aztán volt belőlük sok csak igazán. A tér egy részét le is zárták, sőt a bazilikába se lehetett bemenni. Sejtettük, hogy valami nagy fejes érkezik - úgyhogy pihenésképpen ki is ültünk mozizni. Egy idő után érkeztek hatalmas amcsi terepjárók, egy rakás civil ruhás fószerral, akik gyorsan el is vegyültek közöttünk. Majd eltelt vagy 10 perc, amikor miden fegyveres és civil zsernyák izgalomba jött - és besuhant vagy 4-5 óriási, golyóálló üvegű terepjáró - és kiszállt belőlük VALAKI, akit már kísért is a sajtó meg a siserehad. A városka közben tökre bedugult, mert sikerül lezárni az a terecskét - ami mindent összeköt mindennel. Hogy ki volt a fószer szerintem sose tudjuk meg, de hogy politikus - az szinte tuti. Ha netalántán egy Nobel-díjas író, vagy Oscar-díjas rendező érkezett volna - akkor biztos nem lett volna ekkora hiszti, de egy becsületes, jól dolgozó politikus megérdemel ennyi figyelmet, ugye?