Hol van már a tavasz? Jó-jó, nagyon enyhe novemberünk volt, aztán volt szerencsénk egy kis téli nyaraláshoz, de az az érzésem, hogy most ezeket böjtöljük. Île-de-France régióban ugyanis csöppet sem ildomos, hogy még februárban is téli hideg és borzongató szél legyen. Erre még ráadásul tegnap havazott. (Nem maradt meg, nincs olyan hideg azért, és nem esett sokáig. Továbbá be kell vallanom, hogy csodálatos volt, a csuklyámat leemelve nevettem bele az óriási hópelyhekbe, de úgy illet volna, hogy ehhez decemberben legyen szerencsénk). Egy szó mint száz, március van, gyere tavasz! Napfényes sétákat akarok, futni az erdőben, tulipánokban akarok gyönyörködni a kastélyparkban! No meg a természetes D-vitamin sem ártana.
Na mindegy, fel a fejjel, úgy saccolom, jövő hét végén már rosét kortyolunk valahol egy teraszon. Addig meg úgyis tart a zéró alkoholos detox időszakom, és hogy azért valami melengessen, egymás után gyártom a leveseket.
Volt már a blogon hagymaleves, de a most következő az igazi nagy klasszikus francia hagymaleves. Lassan-lassan főzve, fehérborral rotyogtatva, konyakkal ízesítve, testet-lelket melengetve. A receptet Julia Child könyvéből vettem, de bárhonnan máshonnan is vehettem volna, nagyjából ugyanezt találva (tálalva).
Francia hagymaleves (Soupe á l’oignon)
Hozzávalók:1 ek olaj45 g vaj80 dkg vöröshagyma – felezve, majd vékonyan felkarikázva1 tk só¼ tk cukor45 g liszt1, 85 l marhahús alaplé1,5 dl fehérbor3 ek konyak
A tálaláshoz:krutonreszelt gruyère vagy comté (ha ezeket nehéz otthon beszerezni… én a magam részéről lazán nyúlnék egy jófajta füstölt sajtért)
Az olajat és a vajat összeolvasztom egy nagy lábosban, majd belekeverem a hagymát, lefedem, és lassú tűzön 15 percig párolom.
Hozzáadom a sót és cukrot, közepesre emelem a tűzerőt, és időnként átkevergetve 30-40 perc alatt karamellizálom a hagymát. Eztán belekeverem a lisztet, és 3 perc alatt kevergetve átpirítom vele.
Leveszem a tűzről, majd felöntöm a forrásban lévő marhahús alaplével (vagyis frissen forralt vízzel és 3 minőségi marhahúsleves kockával), majd a borral, és némileg megborsozom. Visszateszem a tűzre, és félig befedve 30 perc alatt készre gyöngyöztetem. Tálalás előtt belekeverem a konyakot, és még egy utolsót rottyantok rajta.
Tálaláshoz kötelező a kruton és a reszelt sajt, no és némi jófajta vörösbor sem árt (annak, aki épp nem méregtelenít)!
Hadd ragadjam meg az alkalmat, hogy bejelentsem Nektek, időközben létrehoztam egy másik blogot is. Azt angolul írom, nem árt azon a nyelven is gyakorolnom magam egy kicsit. Azon kívül ott nem csak gasztronómiáról írok, hanem az életről Saint-Germain-en-Lay-ben (Párizs mellett), no meg stílusról, illetve szépítkezésről. Összefoglalva egy igazi lányos webnapló, bár akadnak olyan írások is, amik a fiúkat is érdekelhetik. Örömmel látnálak ott is Titeket!