Kezdjetek el élni, hogy legyen mit mesélniMajd az unokáknak, mikor körbeállnakMikor körbeállnak, az ágyadon ugrálnakHogy legyen mit mesélni, kezdjetek el élni!
Kezdjetek szeretni, hogy legyen min nevetni,Hogy milyen bolond voltam, hogy neked udvaroltamNeked udvaroltam, az öledbe borultamTöbbé onnan el sem tudtam menni, kezdjetek szeretni!Kezdjetek nevetni, csak semmi melodrámaSenki bele nem halt még komédiábaRipacsok, színészek, az élet a tiétekMinek ölre menni, kezdjetek szeretni! Jó néha sötétben a holdat nézni,hosszan egy távoli csillagot igézni.Jó néha fázni, semmin elmélázni,tavaszi esőben olykor bőrig ázni,tele szájjal enni, hangosan szeretni.Jó néha magamat csak úgy elnevetni,sírni ha fáj, remegni ha félek,olyan jó néha érezni, hogy élek.Kezdjetek el élni, hogy ne kelljen félniAz utolsó órában, mikor már mindent megbántamEzerszer megbántam, oly sokáig vártamHogy elmúlt az élet……kezdjetek el élni!