„Néha az egyszerűbb jobb” jeligére készült ez a torta: az egész gyakorlatilag a túró frissességére és a finom, édes őszibarackra épít. Ez pedig csak jó lehet!

Ez egy nagyon könnyen elkészíthető, elronthatatlan torta – eddig nálam is tök jól ment a dolog, csak ugye esetemben ez fotózással szokott folytatódni, na ez már nem volt olyan egyszerű.
A kert gyönyörű volt, mindent belepett a hó (amit én fotózás közben jól összetaposgáltam, hihi), verőfényes napsütés, amit nézegetni nagyon jó, ha kisétál az ember a kertbe; a fotón viszont van egy gond vele: tele lesz árnyékkal az egész! A kertben mindenhol fák vannak, jó kis csíkos mintát rajzoltak a tortára, akárhová tettem. Össze-vissza mászkáltam vele, hogy megtaláljam azt a helyet, ahol a faágak nem vetnek árnyékot a sütire (vagy ha mégis, legalább nem a legelejére), ennek következtében a képek 90%-a már a szomszéd kertjében készült, közben a hóban egyre több nyomot hagytam (kíváncsi lennék, hogy mire gondolt a szomszéd, amikor a kertben mindenhol kisasztalka lábainak nyomait + körülötte elszórva lábnyomokat talált! )
Aztán ha ez nem lett volna elég, szerettem volna még egy új profilfotót is, mert hát miért is ne télen, hóban álljunk neki fotózkodni, verőfényes napsütésben (csak emlékeztetőül: ennyi fény most nagyon nem volt jó, csupa árnyék volt minden, csupa árnyék…). Úgyhogy kabát le, torta a kézbe, és elkezdtük körbejárni a kertet (immár hű kísérőmmel és segítőmmel, akinek ezúton is köszönet a fotókért!), kerestük azt a helyet, ahol a fák nem árnyékolnak úgy, hogy elrontanák a fotót. Persze a tökéletes hely nem lett meg, de azért a fotó szerintem egész jól sikerült (ez van most itt a blogon a jobb oldali sávban, a Rólam oldalon és a facebook oldalamon is).

Na de térjünk vissza a tortára: alapvetően egy túrótortáról van szó, barackkal. Az egészet egy zabpelyhes-vaníliás linzerlappal kezdjük, gyakorlatilag ennyi csak a sütős része a dolognak, úgyhogy ha valaki szeretné megkerülni a sütő használatát a torta elkészítéséhez, ezt a lapot kicserélheti egy kekszes-vajas tortalapra (zabpelyhes keksszel készítve jobban illik ehhez a sütihez). Erre az alapra került egy őszibarackos réteg, majd a tetejére a túrókrém, jó sok túrókrém! Barack helyett egyébként más gyümölccsel is finom, én meggyel próbáltam korábban, és nagyon finom volt. Próbáljátok ki ti is, aztán meséljétek el, hogy milyen lett!

Túrótorta őszibarackkal
Hozzávalók:
a tortalaphoz:

100 g zabpehely (lehetőleg apró szemű, ha nem az, akkor érdemes kicsit megdarálni felhasználás előtt)
125 g liszt
125 g hideg vaj
50 g porcukor
1 tojássárgája
2 ek. hideg víz
csipet só
½ rúd vanília kikapart magja

a barackos réteghez:

820 g barackbefőtt (1 konzerv) + a levéből annyi, amennyi a kockákra vágott barackot a lábasban bőven ellepi
5 csapott ek. étkezési keményítő
késhegynyi fahéj

a túrókrémhez:

1 kg túró
150 g porcukor
250 g mascarpone
250 ml tejszín
½ rúd vanília kikapart magja
1 tk. citromlé
10 g zselatin

Először a tortalapot készítjük el: a legegyszerűbb úgy, ha a hozzávalókat betesszük egy késes darálóba, és azzal állítjuk össze a tésztát. Nem fog egy egész nagy gombóccá összeállni, de ez nem baj, ha kisebb bogyók alakulnak ki a darálóban és a vaj felvette a lisztet, akkor már készen van. Kézzel is egybegyúrhatjuk a tésztát – ekkor ügyeljünk arra, hogy lehetőleg minél kevésbé melegítsük át a kezünkkel, mert hideg tésztával könnyebb dolgozni.
A tésztát egy kapcsos tortaforma aljára tesszük, ne legyen pereme, csak egyenletesen nyomkodjuk le az aljára. 180°C-on addig sütjük, amíg a legszéle egy kicsit már kezd barnulni. A csatos tortaformában hagyjuk kihűlni, mert ebben fogjuk tovább tölteni a tortát.
A barackos réteghez a barackokat felkockázzuk, egy kisebb lábasba tesszük, és felöntjük annyi befőttlével, amennyi bőven ellepi. Egy külön tálkában az étkezési keményítőt csomómentesre keverjük egy-két kanálnyi befőttlével, majd ezt hozzákeverjük a lábasban lévő barackhoz. Hozzáadjuk a fahéjat is, és folyamatos kevergetés mellett felforraljuk – ekkor be fog sűrűsödni. Félretesszük hűlni, ha kb. szobahőmérsékletre lehűlt, akkor a tortalap tetején egyenletesen elsimítjuk (a csatos tortaformában). Jól behűtjük; ha egyből szeretnénk folytatni a torta elkészítését a túrókrémmel, akkor fagyasztóba is tehetjük pár percre.
A zselatint beáztatjuk.
A túrót áttörjük, hozzáadjuk a mascarpone-t, a porcukrot és a citromlevet.
A tejszínt habbá verjük, hozzákeverjük a vanília kikapart magjait, majd több részletben ezt is a túróhoz adjuk, és közben az egészet összeforgatjuk.
A zselatint lassú tűzön felolvasztjuk (én őrölt zselatint használtam; a lapzselatint előbb le kell csepegtetni), nem szabad forralni, csak addig melegítsük, amíg csípősen meleg lesz és elolvadnak benne a zselatin szemecskék. Ekkor keverjünk hozzá két kanálnyit a túrókrémből, majd ezt adjuk hozzá az egész túrókrémhez, és keverjük el jól.
A kész túrókrémet a barackos réteg tetejére halmozzuk, elsimítjuk, érdemes a tortaforma alját kicsit megütögetni, hogy ne maradjanak buborékok a krémben. Egész éjszakára, vagy legalább 6 órára behűtjük, ennyi idő kell ahhoz, hogy szeletelhető legyen a torta. 

Kövess facebookon, hogy ne maradj le egy finomságról sem!