„Régi vágyam, hogy munkásságomat egy olyan művel koronázzam meg, amely nemcsak az olvasónak szerez örömet és szórakozást, hanem – munka közben – nekem is. És mi lehetne kellemesebb, mint evésről-ivásról írni, közben anekdotázni…” (Alexandre Dumas)Tudtátok, hogy A három testőr, A fekete tulipán és a Monte Cristo grófja című remekművek szerzője, idősebb Alexandre Dumas művésze volt a salátakészítésnek? Nem egyszer előfordult, hogy kedvenc vendéglőjében, a Maison d’Orban átvette a chéf szerepét a konyhában, és saját kezűleg készítette el és ízesítette meg a megrendelt ételt.  Utolsó művében, a Konyhai nagyszótár (Grand Dictionnaire de cuisine) című 1200 oldalas szakácskönyvben adta közre mesterfogásait, érdekes anekdotáit, ahol sem mennyiségre, sem egyéb fűszerezésre nem adott útmutatást. Ezt az amúgy is ösztönösen élő író valószínűleg mindenki ösztöneire és ízlésére hagyta.Az étkezéseket és étkezési szokásokat regényeibe, útirajzaiba is beleszőtte. Természetesen nemcsak írt a főzésről: néhány barátját vendégül látván a nyolc-tíz fogásos vacsorát saját kezűleg készítette, bámulatba ejtve vele vacsoravendégeit.Az író gasztronómiai kalandozásairól számtalan anekdota keletkezett, így emlékezetes maradt a soissons-i Lhote családnál töltött, gyakran egy hetes vendégeskedése. Dumas egy alkalommal folyami rákból hatalmas piramist kreált. Az egyik vendéghölgy, aki imádta a rákot, el volt ragadtatva az ételtől. Ám vacsora után furcsán kezdte érezni magát, forgott vele a világ. A miértre csak később derült fény, mikor is kitudódott, hogy az író-szakács remekművéhez egy egész üveg konyakot használt el.1858-ban  Dumas az Orosz Birodalomba utazott. Asztrahanyban nagyra értékelte a helyi termésű görögdinnyét, a Kaukázusban a saslikot, Kalmikföldön pedig még a szamárhúst is megkóstolta. De az orosz konyha nem igazán nyerte meg az ízlését, ezért úgy ítélte meg, hogy „Oroszországban nem születnek mesterszakácsok”.Az orosz sajtó persze nem maradt adós. A francia író már elutazott Oroszországból, amikor az egyik kiadványban megjelent az anekdota arról, hogy egy  nagy küldöttség jelent meg a Három testőr írójánál. A delegációnak kétszáz tagja volt, mindegyikük frakkban. Dumas először arra gondolt, hogy az arisztokrácia képviselői jöttek őt üdvözölni, majd azt hitte, a helyi író kollégák. Felszolgálták a pezsgőt, megkezdődött a beszélgetés, melynek során kiderült, hogy az orosz arisztokraták szakácsai jöttek el Dumas-hoz, hogy  megtanulják tőle a szakácsművészetet. (Az eset valójában nem történt meg, csak visszavágás volt az író fricskáiért.)„Nincs annál szórakoztatóbb dolog, mint  tanulmányozni a szakácskönyvek sokaságát és az ismert szakácsok  különös fantáziáját, ahogyan  eszükbe jut, hogy szósszal leöntsék, nyárson  vagy rácson süssék a nagy embereket” – nevetett Dumas, amikor hallotta, hogy egyes ételeket történelmi személyiségekről neveztek el. Ám ezt ő sem kerülhette el. A nevével fémjelzett saláta receptjét alább olvashatjátok!Dumas-salátaHozzávalók:2 fej saláta,a mártáshoz: 2 tojássárgája, 1 dl olívaolaj, 1 púpozott kk. mustár, 1 citrom leve, 1-2 gerezd fokhagyma, 4 szelet kenyérA fejes salátát leveleire szedjük, megmossuk, megszárítjuk, majd kisebb-nagyobb darabokra tépve, hűtőbe tesszük hűlni.A tojássárgákat a citromlével simára keverjük, hozzáadunk egy mokkáskanálnyi mustárt és csipetnyi sót, majd az olajat – állandó kevergetés közben – cseppenként beleöntjük (akár egy házi majonézt). Alaposan kikeverjük és a mártást is hűtőbe tesszük.A hideg salátára közvetlenül tálalás előtt öntjük a mártást. Szárazon megpirítunk két szelet lehéjazott kenyérszeletet, fokhagymával bedörzsöljük, majd apró kockákra vágjuk, és ezzel megszórjuk a saláta tetejét.A saláta elkészítéséhez céklát, zellert, gombát, burgonyát és szószt használt az ínyenc író és igen büszke volt kreációjára.2014.03.12.Források:http://cultura.hu/gasztro/a-salatamanias-alexandre-dumas/http://www.felsofokon.hu/csalamade/2013/06/26/a-szakacs-aki-megirta-a-harom-testor-t