Ismét egy rendhagyó poszt következik….úgy látszik ezeknek az időszakát élem!
A digitális oktatás egyik gyöngyszeme, hogy nem elegendő a fő tantárgyakat napról-napra teljesíteni, ott vannak a készségtárgyak is: a rajz, technika, testnevelés, ének, amiket szintén csinálni kell itthon, bár nem értem a miértjét!? Mintha nem lenne jobb dolgod, itthon nem az iskolában vagy, nem kellene kipréselni a szülőkből az utolsó szuszt is.
Mondják sokan…
Többnyire szerintem is felesleges!
És párszor előfordult már, hogy én készítettem el helyettük az adott anyagot. DE! Mindattól függetlenül például a technika nekem tetszik és végső soron kikacsol engem is és a lányokat is. Most a 4.-es lányomnak volt a házija egy szabadon választható technikával és anyagokkal készült meglepetés anyák napjára nekem.
Naná, hogy én kerestem az ötletet. Biztosan kereste volna ő is, de én meg szerettem volna előzni, mert volt egy elképzelésem (pontosabban kettő), amit szerettem volna ha kiviteleznek.

Mécsestartó
Az első ilyen ez a pofonegyszerű mécsestartó volt, amit már annak idején én elkészítettem egyszer igaz tündér képpel, de a séma ugyanaz.
Azoknak, akik még ma vagy holnap “küzdenek” meg hasonló feladattal vagy egyszerűen csak nem tudják, mit adjanak a mamának vagy dédinek vasárnap úgy, hogy nem akarnak emiatt boltba menni, mondom a tutit.
Kis befőttes üvegre lesz szükség (kb 3 decis, de tulajdonképpen bármilyen megfelel, a lényeg, hogy a képet hozzá méretezzük).
Kerestem egy számomra tetszetős képet a neten, amit aztán kinyomtattam, kivágtam úgy, hogy csak a fekete sziluett maradt.
Ezt kell a fekete felével kifelé az üveg belsejébe ragasztani egy ragasztó stift (vagy pillanatragasztó) segítségével. Ha nem fér be a kezünk az üveg száján, hogy rányomjuk a képet, akkor hívjunk segítségül egy tollat, hurkapálcát, ollót vagy bármit, ami a kezünk ügyébe akad és elég hosszú! )

Ezután jöhet a hobbiragasztó vagy dekupázs ragasztó, de tulajdonképpen bármilyen átlátszóra száradó (pl. suliragasztóval) működik a dolog szerintem.
Ezzel szépen bekenjük kívülről az üveget, majd nagyon finom szemű (tengeri) sóval meghintjük a ragasztott felületet. Hagyjuk száradni, mert könnyen belenyúlhatunk és már nem lesz ilyen szép egyenletes a felület (tapasztaltam).
Amint megszáradt a felesleget a tenyerünkkel óvatosan söprögessük le az üvegről, majd a szájánál a menetet fedjük el szalaggal vagy akár egy ragasztópisztoly segítségével körbetekert spárgával. Én az utóbbit szerettem volna kivitelezni, de persze ilyenkor nem találtam a spárgát, így maradtak a szalagok.
Legjobb beletenni egy ledes mécsest, majd esténként a fürdőkád szélén, az éjjeliszekrényen vagy a ház egy központi részét bekapcsolni és gyönyörködni az alkotásban.
Csemete fa
Ennél az ötletnél ollózni kell elég rendesen. De mivel a múltkori technika (vagy rajz?) óra után maradt egy rakat nyesedék színes papír (és ha mást nem, az itthon tanulás és a különböző házik megtanítottak arra, hogy minden szirszart el kell rakni, mert később még jól jöhet), ezért azok most nagyon jól jöttek a szívecskékhez.
Fogtam a kis vékony csíkokat, majd meghajtottam picit, hogy dupla vastagságot kapjak és kivágtam egy fél szívet. Így ha széthajtod meglesz egy kis szívecske.
Jó szórakozás!

A gyerekek kezét körberajzolod, majd egy barna papírból kivágod. Ez lesz a fa törzse.
A szívecskék pedig a levelek, a lombkorona.
Egy vastagabb kartonra ragaszd a törzset, majd mehetnek fel a szívecskék tetszőleges színekben.

Ez sem bonyolult, csupán egy picit időigényesebb. De szerintem mindkettő nagyon aranyos. Ráadásul ebben a hülye időszakban még remekül meg is őrzi annak az emlékét, mikor, hogyan és miért pont ez készült. Ráadásul a gyermeket akkori kezének méretét is őrzi.
Remélem azért sikerült egy kis ihletet adnom és elkészítitek páran ezeket a szépségeket.
Ha azonban másra vágynál az internet telis-tele van jobbnál-jobb ötletekkel!