Péntek, öt óra. Végre időben hazaértünk, még a napból is kaphatunk egy keveset. Ruhák ledob, "játszó ruha" felvesz,
kutya gyors üdvözlése, jeges hűsítő pohárba és irány a kert.
10 perc és mintha egy órát pihentünk volna. Hát, ez az amiért érdemes füvet nyírni, a jó kis csend, madár csicsergés és egy hideg ital egy karosszékben üldögélve. Sára a virágait nézegeti. Elégedetlen. Mindig az, neki színek kellenek, nekem meg hely a zöldségeimnek. Örök harc ez köztönk.Mi legyen ma a vacsi, rendeljünk egy pizzát? - Jó ötlet! Akkor legyen valami olasz tészta!
Mi ebben a jó? Sára szerint az, hogy együnk valami gyorsan elkészíthetőt és a pizzáról egy pillanat alatt áttért a házhoz rendelésről a saját készítésű vacsorára. Nekem meg az jutott eszembe, hogy be kell bemennem a kerzből a konyhába. Íme egy példa, hogy ugyan az a dolog mennyire mást jelenthet egy-egy embernek.
Szóval, jó kis házilag szárított koktélparadicsomot vízben felfőztem, hogy puhább legyen. Épp csak annyi víz kell, amiben
meg tud kissé ázni.
Míg a tészta főtt, olíva olajon nagyobb darabokra vágott fogkhagymát néhány másodpercig pirítottam, rádobtam a paradicsomokat meg belekevertem egy tonhal konzervet. A leszürt tésztához öntöttem a paradicsomos egyveleget, friss petrezselyemzölddet szórtam hozzá és jól összekevertem. Tálaláskor még jól megöntöztem olíva olajjal és reszeltem rá egy kis parmezánt.
Ez tényleg gyors volt, még épp időben, hogy a kertben lehessen befalatozni.