Nem csak étkezésről – Szmolinka Eszter Mahasti hastáncművésszel beszélgettünk
Több mint tíz éve készítettem először interjút Mahastival. A beszélgetés a Boldog szülő boldog gyermek című könyv függelékében jelent meg, három másik vegetáriánus anyukával készült interjú társaságában. Eszternek azóta, a nagyfia után, született még két kisgyereke. Sorsszerű, regénybe illő események történtek vele, ám most, ebben a cikkben a családi élet alakulásán kívül főként étkezésről esik szó. Annak, aki még nem ismerné Esztert, annyit bevezetésképpen mondjunk el, hogy nyelvésznek tanult, majd hastáncos, táncművész tanár lett.
Úgy gondolom, a hastánc a nőiesség szimbóluma, egy kicsit meg is lepett, amikor azt mondtad, apukád fiúnak nevelt.
Az inkább egy hosszú kitérő volt, amiből tapasztalatot merítettem, próbáltam megfelelni apukámnak. Tök jó, hogy okos lettem, mert fontos a gondolkodás, a racionális dolgok meg a logika – de nem az én világom. Ugyanakkor jó, hogy megtapasztaltam, meg láttam a mintát, hogy ez jó dolog. Most is nagyon szeretem az okos embereket, az okos nőket. Kamaszként szerettem fiúsan öltözni, aztán ez átfordult bennem és rájöttem, hogy nő vagyok és nőnek is érezhetem magamat, ha már egyszer női testben születtem. Ez csodálatos dolog, most csak nők vesznek körül, és nagyon boldog vagyok tőle. Úgy érzem, sokkal könnyebb, mintha férfiakkal dolgoznék, vagy ha férfiak vennének körül.
Irodában, férfiakkal dolgozni, azt is kipróbáltad, nem?
Kipróbáltam és az nem ment.
A Boldog szülő, boldog gyermek című könyv bemutatójára nagyfiad, Doki is eljött, akkor még csak ő volt meg.
Elsős vagy másodikos lehetett. Emlékszem, hozta a formáját, hangosan kijelentette, hogy ő már nem Vegeti János és hogy ő szeretne sört, vagy ha nincs, akkor kávét. Szóval elmentünk a könyvbemutatóra és ott égetett egyfolytában…
Az egyáltalán nem baj, mert legalább látszott, hogy nem egy diktatórikus étkezési módról akarunk beszélgetni, hanem a gyerekek igényeiből indulunk ki, és ebben is fontos az oldottság.
Így van! Nagyon érdekes, hogy a táplálkozás szempontjából is mind a három gyerek más. Doki (azaz Ajándok, aki most már a második nevét, a Csabit használja) nagyon szerette a sósat meg a csípőset, ez nagyon furcsa volt, most sem szereti a csokit. Ő először egy kis pizza szószt kóstolt meg az utcán, és nagyon odáig volt tőle. A picik közül Balázska abszolút édesszájú, csoki csokival, vagy cukor – mindegy, csak valami nasi legyen. Ez furcsa volt a Csabi után, de tudom, hogy a gyerekek többsége ilyen. Hajnika is szereti az édességet, de ő inkább mindenevő. Balázska például nagyon válogatós, és keveset eszik. Hajnika meg állandóan, mindenbe belekóstol, mindenből kér egy falatot. Például ma reggel is, – jó anya leszek, legyen normális reggeli! –, csináltam müzlit. Nem kellett nekik. Hajnika inkább paradicsomot evett natúr. Van, hogy megeszik 3-4 paradicsomot. Tegnap kókuszgolyót csináltunk a picikkel. Hajnika „kiskukta” volt: fogta az üres tálat, amiben kikevertük a masszát, és alaposan kinyalogatta belőle a maradékot, és mikor már a haja és az arca is csupa massza volt, elégedett hangon, jóllakottan közölte: Én imádok zabálni!
Főzöl egyébként?
Mostanában nagyon ritkán. Nagyon szeretek főzni különben, főleg leveseket. Amíg nem volt három gyerek, többet főztem. De igyekszem, mert a páromnak is fontos, a gyerekek is örömmel eszik, meg nekem lelkileg fontos. Amikor főzök, az mindig egyfajta meditáció, meg jól érzem magam: na most akkor anyaszerepben is jól teljesítek, gondoskodok a családról. Ez azért is fontos nekem, mert akkor érzem igazán kiteljesedett nőnek magamat. Mert tök jó a hastánc, meg a művészet, meg a tanítás, és tudom, hogy erre születtem, de az a személyiségünknek a „szépasszony” oldala; emellett van egy „jóasszony” oldalunk is, amit szeretek szintén megélni a magam módján. Amikor házimunkát végzek, például főzök, akkor érzem leginkább ezt a fajta teljességet.
Nagyon jó ez a „szépasszony” meg a „jóasszony” oldal! A főzés inkább meditatív, a szépasszony, meg inkább a kifele fordulás?
Igen, az a külső. A Hold meg a Vénusz, a nő két princípiuma. A Vénusz a táncban, a művészetben, a szépségben, a harmóniában nyilvánul meg, a holdikus szerintem meg a befelé forduló, a gondoskodó oldal – azt megélni mindig sikerélmény, mert ritkább most az életemben.
Mekkorák a gyerekek?
Hajnika most volt négyéves, Halak jegyű, mint én, Balázska öt és féléves, most megy iskolába, Csabi meg tizenöt és fél éves, most megy középiskolába. Imádnivalóak.
Csabi milyen irányultságú?
Kedvelt időtöltése a számítógépen játszás. Most éppen híres gamer szeretne lenni, vagy tőzsdeügynök. Az Oroszlán aszcendense a pénzt, gazdagságot, a földi pompát szereti. Ő informatikai iskolákba jelentkezett, és most várjuk az eredményeket. Van izgalom, hogy hova veszik föl. Balázska entellektüel típus, ő nagyon apukája, de, bár tök másak a jegyeink, e tekintetében látom benne magamat. Okos, minden érdekli, nyitott, Ikrek-Nyilas. Nagyon tehetséges a táncban, nagyon jó hozzá az alkata, az ízületei, ezt, mint tánctanár, látom. Matematikában most már az általános iskolai másodikos tananyagnál tartunk, oszt-szoroz, összead-kivon, több százezerig elolvassa a számokat. Tehetséges a zenében, a sportban is. Ő ilyen széleskörű. Hajnika fárasztó, (nevet) Halak-Nyilas aszcendenssel. Nem akartam, hogy Halak legyen, hogy szerencsétlen akkor ezt a depresszív karaktert örökli majd tőlem, állandóan a meditáció, a depresszió meg a mélység, de hál’ Istennek a Nyilas kompenzálja. Optimista, pozitív beállítottságú, hihetetlenül derűs. Balázska ajándék, vele nagyon könnyű: szociális, kommunikatív, szabálykövető, ideális, jó gyerek, aranyos, okos, szép. Hajnika meg a „cseresznye a tortán lévő tejszínhabon”, ő egy furcsaság, aki nagyon cuki, de nagyon fárasztó. „Hiperaktív”, mint Csabi, és hasonlóan nehéz vele. De ő meg egy szeretetbomba. Annyi kedvesség és szeretet van benne, mindent le tud zárni pozitívan.
A gyerekek egymással hogy vannak? Mit szólt a nagyfiú a kicsikhez?
Nagyon érdekes. Szereti őket, a maga módján. Csabinak vannak gondjai a szociális, társas kapcsolatokkal, nem annyira a kommunikációval, hanem inkább azzal, hogy ő nem mindig fogja föl, hogy mások nem mindig szeretnének úgy kommunikálni, ahogy ő, vagy nem úgy élik meg a dolgokat, ahogy ő. Egyedül mindegyik gyerek könnyen kezelhető, ha kettesben vannak, kezelhetőek, de hármasban nem. Valahogy igyekszünk a falkát szétválasztani. A két fiú nagyon jól kijön egymással, nagyjából 10 év korkülönbség van köztük, teljesen ideális. Nagyon jól megtalálják a hangot, most már együtt pasiskodnak. Csabi meg Hajnika annyira hasonlítanak temperamentumban meg mindenben, hogy ők nagyon megtalálják a hangot, ők abszolút együtt vannak. Hajnika meg Balázska furcsa együtt, mert úgy gondolom, hogy nem véletlenül sietett Hajnika a Balázska után, – nyilván nem lehet tudni, de lehet, hogy az ikertesója, akit elvesztettünk –, nekik meg kellett együtt születniük. Hajnikával nemrég beszélgettünk erről a témáról, és kijelentette, hogy ő volt az, aki a pocakban Balázskával együtt játszott, illetve amikor a „lélektársak” fogalmát próbáltam neki elmagyarázni, közölte, hogy neki Balázska a másik fele. Hasonlítanak is, sokan gondolják, hogy ikrek; ők is jól elvannak, de állandóan verekednek, ami egy kicsit megvisel lelkileg. Balázska már megtanulta a csúnya szavakat a nagytesótól, meg az óvodában, de leginkább a Csabitól. Csabi ugye táltos, ez egyértelmű, ezt mindig is tudtuk, Balázska meg egy kis szellemi lény, filozofikus, gondolkodó. Nagyon hamar elkezdett beszélni, meg kifejezni magát értelmesen, nyelvészként ez nekem nagyon izgalmas, hogy ilyen hamar értelmesen kommunikált. Hajnika érzelmi lény abszolút, nem annyira verbális, mint Balázska.
És táncoltatod őket?
Igen, ugye otthon vannak a dobok, és most már a párom más zenei projektekben is benne van, úgyhogy egyre több a hangszerünk, ezek érdekesek a gyerekeknek. Inkább ott kezdeném, hogy a Csabinak most kezd kibontakozni a ritmusérzéke. Ez is egy prekoncepcióm volt, hogy ő, aki dobszóra születik, már fog tudni egyből dobolni. De nem. Nem is érdekelte, most kezdte érdekelni, és úgy látom, hogy nagyon tehetséges. Balázska meg egyből tehetséges volt a dobolásban is, mint Ikrek-Nyilas, a ritmusérzéke is nagyon jó. Hajnika is sokszor püföli a dobot, ő nagyon erős energiákkal született. Járnak gyerekhastáncra is, ide a stúdióba. Egy darabig mindketten jártak, de mivel picikékkel kezdtük, óvó néni tartja, itt vannak a szülők velük. Ez nem nekem való. Úgyhogy elhatároztam, hogy nem fogok két gyerekkel jönni. El kellett döntenem, melyikük jöjjön, és mi