Foszlós lemezes csigákCsak épp akkor sikerül keményebbre, mikor megpróbálkozol azzal a bátorsággal, hogy elviszed vendégségbe. Nem vagyok a háziasszonyok gyöngye, de mentségemre legyen mondva igyekezem. Újév alkalmával gondoltam összekötöm a kellemest a szemrevalóval, sütök egy Pavlova tortát vendégségbe. De megkaptam itthon azt a kritikát, hogy az ilyen recepteket akkor durrantom el, amikor villantani akarok. Ellenben a saját családomat arra kárhoztatom, hogy egészséges és/vagy száraz "szemetet" egyen. Ritkábban igaz, de kerül nálunk az asztalra somlói, gesztenye püré, tiramisu is, csak ilyen csata helyzetben a győzelem fontosabb, mint az objektivitás. A Pavlova aznap este fel lett tálalva vacsora után, én protestáltam és csak akkor ettem belőle, amikor már senki sem látta. Másnap reggel pedig elkészítettem ezt a mutatós hulladékot.
Nos, egy ilyen kiszólás után elogndolkodik az ember, hogy miért érdemes törnie magát házi készítésű süteményekkel és legközelebb megveszem a testnek ténylegesen hulladék ipari rágcsát, mert nincs megbecsülve a munkám benne. Igen, előfordul, hogy tényleg száraz, szokott rosszul sikerülni, de mire találták fel a kávét és a habos kakaót?
De aztán felszívom magam, mert nem vagyunk egyformák és egy vélemény alapján ne legyek az a kövér, szemüveges kislány, akit ennyivel meg lehet ríkatni. Amúgy meg lehet, kevés elevenebb célpont van rajtam mint a főzés iránti odaadásom. Nem akarom a mártírt játszani, biztos szoktam én is ilyen prosztó lenni, de amíg nem tudok róla, úgy veszem, hogy nincs probléma. A másik elég nyomós érv a sütés mellett, hogy szeretem amikor ilyen alkalmakkor odajön hozzám a kislányom és kérlel, hogy velem együtt nyújthasson, formázhasson. Szeretem ezt az együtt töltött időt, lehet, hogy a vérnyomásom utána magasabb, lehet valamit lerúg az asztalról, de jó, hogy velem van és látom hogy milyen magabiztossággal nyúl az eszközökhöz, tudja a helyüket a fiókban, ismeri az anyagokat, ő is el tudja már dönteni, mikor elég jó a tészta stb. Tőle nem akarom ezt megvonni, inkább akkor ha nem ízlik nekik a végeredmény, majd nálam igen, porciókban.


Van egy török nő, Tugba, már több receptjét elkészítettem és mindig tanulok a csatornájából valami újat. Ez is tőle van. Hozzávalók. 200 ml kézmeleg tej100 ml víz60 ml oliva olajegy egész tojás és egy fehérje + sárgája10 g száraz élesztő1 evk cukor 1 tk só 570 g liszt30 g puha vajElkészítés:
A tejben elkeverjük a tejet és az élesztőt. Hagyjuk felfutni. Szitáljuk a lisztet egy nagy tálba, sózzuk meg. Adjuk hozzá a tojást (1 egész és egy fehérje) és az olajat, a vizet. Keverjük bele az élesztőt. Gyúrjuk meg a tésztát, néhány percet dolgozzuk ki, hogy beinduljon a kelési folyamat.
Hagyjuk 40-50 percet pihenni. Közben, ha kíváncsiak vagyunk, néhány mozdulattal gyúrjuk át.A kelesztés után van egy szép kelt cipónk. Mérjük le és porciózzuk ki.10-12 darab jön ki ebből a mennyiségből, akkorák mint a tenyerünk és a hüvelykujjunk együtt vagy kicsit nagyobb.Elő a sodrófát és nyújtsunk egy függőleges, ovális alakot. Kenjük meg vékonyan vajjal. Függőlegesen csíkozzuk be, ilyenkor nagyon jó szolgálatot tesz egy pizzavágó, felgyorsítja a folyamatot. Az egyik alsó "sarokból" kezdjük feltekerni, átlósan felfelé. Amikor ez megvan, a végeket nyomjuk össze és helyezzük
kipapírozott tepsibe, egymástól 2 ujjnyi távolságra. Csináljuk végig ezt a folyamatot és hagyjuk őket pihenni további fél órát letakarva.
Keverjük fel azt a plusz tojássárgát és sózzuk meg, pihentetés után kenjük le vele. Melegítsük elő a sütőt (aljába tűzálló tálkában forró víz) 185 fokra. Szórjuk le valamilyen maggal díszítésképp a tetejét. Mák, szezámmag, lenmag, választhatsz.

20-25 percig süssük amíg szép arany barna nem lesz a végeredmény. Kivesszük és tálalható. Ha másnapra marad, vágjuk ketté mint egy bagelt és töltsük meg sajttal, felvágottal, füstölt tofuval és nyomjuk be a pannini sütőbe pár forró percre. Csodálatos úgy is.