Pünkösd ünnepéről a népszokásokról és a Galgamentén evett pünkösdi ételekről

  • 2015.05.23.
  • 2

Mentünk kiskutyát nézni és a holnapi pünkösd vasárnapról beszélgettünk, és rájöttem, kezdjük elfeledni, miről is szól ez az ünnep. mesélek most a pünkösdről, az általam megélt régi népszokásokról és arról, miket is ettünk a Galgamentén ilyenkor. Igyekszem majd ételrecepteket is írni még ide.
Pünkösdről
A pünkösd a keresztény egyház alapításának ünnepe, a húsvét utáni 7. vasárnapon és hétfőn tartott keresztény ünnep, amely a kereszténység, a Szentlélek kiáradásának emlékét ünnepli meg.
Érdekes módon zsidó gyökerei vannak, éppúgy, mint a húsvétnak. Húsvétkor a Pészach ünnepére érkezett Jézus tanítványaival Jeruzsálembe, és a Pészach utáni ötvenedik napon ünnepelték a zsidók sinai szövetséget Savout ünnepén, a Tóra adására emlékeztek és hálát adtak az új kenyérért. Az aratás, az első gyümölcsök, a Tízparancsolat adományozásának ünnepén mutatták be az új gabonából készült kovászos kenyeret, és gyümölcsöket ajánlottak fel Izráel istenének. Ez volt a Tízparancsolat ünnepe, melyet Mózes kapott meg az Úrtól, és az égő csipkebokor, az isteni kegyelem kiáramlásának jelképe volt már akkor a szélzúgás és a tűz.
A sineai szövetség ünnepén történt, hogy a Szentlélek leszállt az apostolokra.
Krisztus áldozócsütörtöki mennybemenetele után az apostolok, Mária és a legközelebbi tanítványok közösen ünnepelték a Tízparancsolat ünnepét. Hirtelen hatalmas szél támadt, amely bejárta az egész házat, ahol összegyűltek. Majd lángnyelvek jelentek meg, amelyek később szétoszlottak és leszálltak mindegyikükre: megteltek Szentlélekkel. A „tüzesnyelvű Szentlélek” szimbóluma volt az isteni kegyelem áramlásának. Ezután az apostolok hirdetni kezdték az igét, különféle nyelveken kezdtek el beszélni, ahogy a Lélek adta nekik, hogy szóljanak. A Jeruzsálemben tartózkodók meglepve tapasztalták, hogy amit az apostolok mondanak, ki-ki a maga nyelvén megérti. (Apostolok cselekedetei)
Ekkor Szent Péter és prédikálni kezdett. Sokan megértették beszédét, és többek azonnal megtértek, belőlük alakultak az első keresztény gyülekezetek. Ez a csoda olyan erőt adott az apostoloknak az elinduláshoz, hogy innentől számítjuk a térítést, elindultak hirdetni Jézus igéit, terjeszteni tanait. Így lett Pünkösd az egyház születésnapja is.
A Pünkösdöt már az ókeresztények, Mária és az apostolok is ünnepelték – akik ezt az ünnepet a Húsvét és a húsvéti idő megkoronázásának tekintették. Ünnepként már a II. században említik ókori keresztény írók, 305-ben pedig püspöki szinódus rendelte el a Szentlélek eljövetelének megünneplését.
A középkorban a Szentlélek eljövetelét megelőző szél zúgását kürtökkel, harsonákkal utánozták. A lángnyelveket égő kócok jelképezték, melyeket a templom padlásáról eresztettek alá a hívek közé. Ezen a képen a római Pantheonban az ünnepélyes pünkösdi szentmisén esik a kupolából a lángokat szimbolizáló vörös rózsasziromeső
 
Pünkösd a húsvéthoz kötődő pontos napok száma miatt szintén vándorünnep, és neve a görög „pentekosztész” (ötvenedik, πεντηκοστή, pentékoszté),) szóból eredeztethető. Két ünnepnapja május 10-e és június 13-a közé esik, a húsvét ünnepnapjának függvényében: idén 2015.május 24-e pünkösdvasárnap, 25-e pünkösdhétfő.
A bérmálás szentségét hagyományosan pünkösd ünnepétől kezdve szokás kiszolgáltatni a római katolikus egyházban. Sok búcsút is tartottak Pünkösdkor, és szokás volt ekkor bérmálkozni, pl. idén is a máriabesnyői kegytemplomban. A pünkösdi búcsúk leghíresebbje számunkra a romániai Csíksomlyón rendezett búcsú. A XVI. századtól (1567 óta, mert ekkor győzték le a székelyek János Zsigmond seregeit a Hargitánál, és ennek emlékezetére) jártak a hívek a kegyhelyre, hogy Pünkösd napján együtt várják a Szentlélek eljövetelét. Manapság 500-600 ezer zarándok és érdeklődő jön el ide a világból.
Pünkösdi népszokások
Nagyon régi pünkösdi szokás volt a pünkösdi király választás, erről a legszebben tán Jókai írt az Egy magyar nábob c. regényében. Mondták, először újságban, részletekben jelent meg a regény, és a szerkezete is erről olyan egy-egy kerek szakasz, hát így volt ez a pünkösdi ünnep leírása is benne. Amolyan legényvirtus volt, lovas versennyel, tűzugrással, tekézéssel. Aki a legderekabbnak bizonyult, egy évig egy évig "uralkodott", azaz ő parancsolt a többi legénynek, ingyen ihatott – nem a kocsmáros, hanem állítólag a falu kontójára és minden mulatságra hivatalos volt. A XVI. század óta ismert már a mondás: rövid, mint a pünkösdi királyság. Meglepő, hogy ezt a népszokást, és az ezzel járó táncot, játékokat még a 16., sőt, a 17. században is akár zsinati tiltó rendelkezésekkel próbálták megszüntetni. Talán azért, mert régi hagyományai lehettek, hiszen a Pünkösdben a pogány, a római és a keresztény hagyományok keverednek.
A nagy nyári munkák beköszönte előtt kicsit pihenni és ünnepelni kell. Köszönteni az új életet, imádkozni a bő termésért, gyermekáldásért. Pogány ünnep volt az új termés, a termékenység, a nász ünnepe, és ezek szimbolikus megjelenítése. Római hagyomány volt májusban a Florália ünnepe, amikor Flórát, a növények, virágok istennőjét ünnepelték. Talán nem véletlen, hogy a pünkösd ünneplésében ma is fontos szerepet játszanak a virágok, elsősorban a pünkösdi rózsa, a rózsa, a jázmin és a bodza, és a zöld ágak, a gyümölcsfák már zöldellő ágai, nyírfaág vagy a bodzaág pl. (A pünkösd idején virágzó bodza gyógynövény, ezt mindenki tudta, s ezidőben szedett virágot szárították, teájával gyógyítottak.)
A pünkösd pl. a népéletben az udvarlás, párválasztás ideje, a tavaszi bálok, az ún. „zöldfarsang” ideje! Ilyenkor enyhültek a szigorú szabályok, a leányok bátran mutatkozhattak választottjukkal. Felénk még gyermekkoromban is élő szokás volt a legénynek virágkosarat küldeni a lány ablaka alá, régebben csak pünkösdi rózsával telerakva, (aztán jött más is), s ha tetszett a lánynak a kosár vagy a legény, bevitte a virágot az első tiszta szobába, s az utcai ablakba tette, vagy felakasztotta úgy a gangon, hogy az utcáról lássék, ott díszít.
Viszont pünkösdi király választás már nem volt szokás még aprópulya koromban sem., de szokásban maradt a pünkösdi királyné választás. A Galgamentén a legkisebb, legszebb, legformásabb kislányt választották meg a kislányok egymás közül, fehérbe öltöztették, körbekísérték a faluban, énekeltek a házaknál, ajándékokért kántáltak:
"Elhozta az Isten piros pünkösd napját, Mink is meghoztuk a királykisasszonykát, Nem anyától lettem, rózsafán termettem, Piros pünkösd napján hajnalban születtem.”
Pünkösdkor díszítették a templomot is, az otthonokat is pünkösdi rózsával. A rózsa a lelket jelképezte, annak tisztaságát, megújulását. Az ablakba zöld ágat, pünkösdi rózsát tettünk, s nyitva hagytuk az első (tiszta) szoba ablakát, bejöhessen hozzánk is a szentlélek. Ha szél volt, ha eső, nem volt szabad szidni.
Ilyenkor nyílt, néha a rózsák is nyíltak már, de inkább úrnapjára hagyták a rózsákat, azokat akkor szedték le az összeset, mert belefonták a körmenet színterén készített lugasok lombjába. Azok fontosak voltak, mert a,mikor megáldotta őket a pap, azokat áldott virágként kapkodták szét a népek, s vitték haza védelemnek.
A szentlélek eljövetelét anno a legendák szerint szélzúgás előzte meg, ezt ilyenkor valami kürtöt fújtak meg, s a tüzes nyelvű szentlélek jelképeként papírból vágott szalagokat raktunk mi a botra, azzal szaladgáltunk, a templomban a pünkösdi rózsa szirmait szórták szét. Nagyon királynői érzés volt rózsaszirmokon lépkedni, csak mondom.
Ha a lavórban a mosdóvízbe pünkösdi rózsaszirmot szórtunk, s úgy mosdottunk, azt mondták, szépek leszünk egész évben. A pünkösdi rózsa gyógynövény ám!
azt csak érdekességként mesélem el, hogy a pünkösdöt követte egy héttel későbbi vasárnapon a Szentháromság ünnepe, ami a pestisjárványok után maradt meg ünnepként, majd a pünkösd utáni második hét csütörtöke szép ünnep: Az Úrnapja. Ekkor nem dolgoztak a népek, zöld ágakból, virágokból, az ezidőtájt bőven virágzó rózsákból sátrakat állítottunk, s a körmenet után lebontottuk, az innen hazavitt ágakat szentelt növényeknek tartották, védelmet adott a háznak, a padláson a főgerendára függesztettük fel. (népi villámvédelmi céllal...:))
Pünkösdi ételekről
Pünkösd jellemzően májusra esik, ez már jóidő, a birkák megellettek, a báránykák nem tejesek már annyira, lehet kiválasztani levágandó birkákat is. A szegény ember ritkán esik húst, az ünnepek azonban húsosak, ilyen nagy ünnep a pünkösd is. Nem a majális (májusfa állítás, szerenád a leánynak, asszonynak), hanem a tüzesnyelvű szentlélek ünnepe. Egyrészt vallási, liturgikus ünnep – templomba elmentek ilyenkor azok is, akik máskor otthon ülnek, másrészt szabadban megélt örömünnep. Itt az ideje az üstben főzésnek, a nagy család összejövésének, a szentlélek áradásának, s ugye az a kertekben, isten arany napsütésében is árad ilyenkor. Pünkösdkor hát igazán húsos, hagyományosan vasárnapi ételeket fogyasztottak.
Olvastam, hogy másutt idei libákat sütöttek ilyenkor. Felénk a liba érték volt, ideit nem vágtak ilyentájt. Vagy errefelé később kotlódott a tojó, de a kislibák épphogy tollasodtak erre az időre. S amikor tollasodik, akkor nem hízik, (mint a kamasz, vagy hosszabbodik, vagy szélesedik, etapban, a liba sem egyszerre hízik is tollúsodik is).
Maradjunk annyiban, kár lett volna még ekkor levágni, szinte ingyen eszik a réten,később több rajta a hús, ilyenkor még kopasztva sem volt, nincs is még zsírja stb. A liba haszonállat, és ilyenkor levágni nem célsz