A családi ünneplés tegnap megvolt, a tortából is már csak a gyertya van. Örülök, mert együtt volt a család, még Párom Édesanyja is eljött megköszönteni a Keresztlányommal, meg persze Legnagyobbikom és Legkisebbikem családjaikkal.
Angliában élő Fiam és Unokáim Skype-on köszöntöttek meg, de hiányoztak a családi ebédről, meg persze Szüleim is, akik egészségi állapotuk miatt nem tudtak eljönni.
Aki legjobban hiányzott, az mégis drága Párom volt. Soha nem gondoltam, hogy megérem a 60 évet azt meg végképp nem,
hogy egyedül maradok. Néha mérhetetlenül magányosnak érzem magam, de boldogsággal tölt el, amikor Bogikám átölel, megpuszil, és mondja, hogy szeretlek mama. Vagy Olikám naponta felhív, és láthatom, hogy játszik, és milyen okos. Az Angliában élő Unokáim már nagy fiúk, el vannak foglalva a
dolgaikkal, úgyhogy Őket már ritkábban látom, de azoknak a ritka perceknek is nagyon örülök. Remélem láthatom Őket felnőni és az életben boldogulni.