Bőség torta és még néhány "torta-torta"

  • 2012.01.06.
  • 1

Gondolkodtam, hogy melyiket is szeressem, melyik legyen a következő torta, amit ma bemutatok. Mert mindet nagyon szeretem - de jöjjenek csak szépen sorjában!Kedves ismerősömön, Szilvin keresztül jutottak el hozzám ezzel a torta kívánsággal. Ritkán szoktam olyan tortát készíteni, ami nem bevonatos torta. Kaptam egy fotót és némi további instrukcióként, hogy a torta legalább 35-40 szeletes legyen és belülről csupa-csokis. Rögtön beindultak az agytekervények - a téglalap alakú helyett én rögtön kerek tortát képzeltem el, amit csoki ganache-zsal öntök le. 35 centis formában sütöttem a piskótát, négy lapra vágtam és trüffel krémmel töltöttem meg. Elkészítettem a ganache-t és igyekeztem nem túl vastag és egyenletes rétegben szétteríteni a tortán és az oldalán - van mit gyakorolni. Amíg még némileg folyékony volt, addig arany lüsztert szórtam rá - úgy nézett ki, mintha mini tűzijátékok lettek volna - ezek egy részét elfedték a gyümölcsök és a torta oldalára ragasztott karamell rácsok.Igen, friss gyümölcs. Ez így nem túl egyszerű téma itt Szegeden- minden nagyobb boltot végigjártunk. Mivel délután volt, így a piac már esélytelen volt, zöldségboltos ismerősünk pedig azt mondta, az ő forrásai sem tudnak segíteni a beszerzésben. Már reménytelennek tűnt a helyzet, amikor az utolsó helyen ott virított a málna, áfonya és szeder (sajna eper és ribizli már nem volt - a telhetetlenségnek is vannak határai), szinte az egész készletet fel is vásároltam, ekkora tortára azért elkél a gyümölcs!Hogy helyükön maradjanak és ne guruljanak el a gyümölcsök hidegzselét kentem a tortára, rápakoltam a gyümiket - hű, mekkora élvezet volt, annyira látványosan díszítettek, szerencsére nemcsak , hogy szépek, de finomak is voltak! A piros gyümölcsök közé felszeltem egy karambolát (csillaggyümölcsöt) és némi zöld szemű szőlőt, ettől élénkebb lett az összkép, a physialisok pedig kihagyhatatlan kedvenceim, kis egzotikus hangulatot hoznak.Utolsó lépésben a karamell díszeket készítettem el. Most először próbálkoztam ilyenekkel, a végére már egészen belejöttem, nagyon látványos és egyszerűen kivitelezhető. A cukrot megolvasztottam és szilikonos fóliára kanalaztam. Ahogyan hűl (vigyázat, mert rettentően forró!) egyre vékonyabb csíkokat, szinte "pókhálókat" lehet húzni vele.Élmény volt ahogy befejeztem a torta dekorálását, ahogy rákerültek ezek a díszek! Imádtam ezt a tortát, egészen biztos, hogy legközelebb is fogok ilyet készíteni!Ez a torta szilveszterre készült, szerintem igazi bőség-szimbólum és a végeredmény eléggé különleges torta, amit a képek sajnos nem is igazán adnak vissza. Nehezen tudtam elképzelni a csokitortát, a gyümölcsöket és a karamellt együtt - annak ellenére, hogy láttam képen a "mintát".Készült az elmúlt hónapban néhány "más" torta. Nagy sztori volt életem első dobostortája. Férjem régi szomszédjában az ifjú hölgy 15. születésnapjára készítettem tortát. Niki tüneményes csaj, aki szeret a konyhában sertepertélni - a palacsinta és társai számára nem akadály, de sütött már dunahullámot is. Na meg rendszeresen méltatja tortáimat, így naná, hogy azt is bevállaltam, hogy karácsony napjára készítek neki tortát. Már el is képzeltem, hogy milyen csajos torta-verziót alkotok neki, mire jött a meglepetés: Niki dobostortát szeretne. Jó, miért is ne?Életem első dobostortája, amit legközelebb tutira teljesen másképpen fogok elkészíteni. Mert bőven van mit tanulnom, a vékony lapos piskóták például kifogtak rajtam elsőre. Na meg az első recept, még készen sem volt a töltelék, jobbnak láttam a már kipróbált párizsi krém receptemet előkeríteni.A dobos torta egy igazi klasszikus. Úgy gondolom, hogy az ilyen klasszikusokat tiszteletben kell tartanom és mindenféle extra kreatívkodás nélkül jól elkészítenem. Ez is művészet, bár bevallom, engem a kreatívkodós része ezerszer jobban izgat. Azért alap, hogy ezt is megtanuljam - legalábbis én így érzem.A legfelső, karamelles réteg szinte kifogott rajtam. Sőt, tulajdonképpen ki is fogott, mert bejelöltem én a szeleteket rendesen és olajos késsel vágtam, miután már ráöntöttem a karamellt. Nem voltam elég gyors, így ha teljesen átvágom őket, akkor megrepedezett volna és az talán még nagyobb vétek, mint az, hogy nem előírás szerint, krémrózsákra fektetve teszem rá a legfelső piskótarétegeket...Ráadásul az egyik szeletnél fel is húztam a karamellréteget, ott lett egy nagy kráter. Mivel az én türelmem eddigre már réges-régen elfogyott, nem beszélve az időmről - így ezt már nem korrigáltam (szégyen és gyalázat), hanem erre a részre tettem az eredetileg is kért marcipán figurákat.A tortára még mogyorógrillázs került és ráillesztettem a 15 szál gyertyát.Legközelebb sokkal nagyobb türelemmel állok hozzá ehhez a tortához és becsszó, hogy elkészítem az igazi és hamisítatlan dobost!Már írtam, hogy szoktam győzködni a "tortamegrendelőimet", hogy milyen tortát szeretnének valójában. Bennem soha fel sem merül, hogy van élet a bevonatos tortákon túl is. Ezért teljesen meglepődtem, amikor egy ilyen beszélgetés során kiderült, hogy meglepetés-lánykérős tortának olyat képzelt el a fiatalember, ami nem bevonatos. Pedig már három perc alatt összeállt a szívalakú mesés leányálom-torta képe a fejemben...Többszöri próbálkozásom ellenére is ragaszkodott a csokoládé bevonathoz - meg a csokis ízhez, szív alakhoz és egy piros rózsához, meg 23 szál gyertyához.Oké, ha ő ennyire biztos benne, akkor csak össze tudom hozni! :)Így készült el ez a torta - belül csokis piskóta, könnyű, főzött csokikrémmel, rajta csoki ganache - arany lüszterrel megszórva és egy hatalmas piros rózsa. Ezt egy fehér lapra tettem, amit
szívecskékkel
mintáztam (igazi kapkodós fotó, a részletekből semmi nem látszódik!).Az utolsó, a klasszikus tejszínhabos verzió. Két ünnep között készült szüleim ismerősének, szép méretes torta sok-sok gyümölccsel a pocakjában. Ezekkel a tejszínhabos tortákkal az a bajom, hogy nem igazán "érzem" a díszítést. Az oldalát úgy oldottam meg, hogy körben cukorbevonómasszával burkoltam, alul egy ezüst szalaggal fogtam körbe.A teteje simán tejszínhabos, csoki felirattal és rajta ízelítőül ott mutogatja magát néhány szem gyümölcs! Nem tudtam magam megtagadni, ide is került marcipán pillangó, meg volt gyöngy is és még ezüst lüszter is! Tényleg nagyon távol áll tőlem a klasszikus "sima" tejszínhabos torta, azért talán elfogadható a végeredmény!