Napi egy alma az orvost távol tartja- mondja a közmondás. Éppen ezért minden ősszel bevásárolunk almából a közeli kertészetben. Míg itthon tároltuk a lebetonozott pincénkben, megfonnyadt. Aztán hozzájutottunk egy régi, földbe vájt, kővel kirakott pincéhez, ahol akár tavaszig is elállna az alma, ha nem kezdene el ilyentájt pöttyösödni. Nem mindegyik, hanem a kedvencem, a nagy, édes, roppanós, sárga golden. Nincs mit tenni, a pöttyösöket mielőbb fel kell használni. Ezekből készült múlt hétvégére ez a süti.Hozzávalók:A tésztához:40 dkg lisztcsipet só10 dkg cukor1 csomag sütőpor25 dkg margarin4 tojás sárgájakb. 1,5 dl tejfölA töltelékhez:1,2 kg alma10 dkg cukor3 evőkanál gríz1 mokkáskanál mézeskalács-fűszerkeverék1 mokkáskanál fahéjfél üveg sárgabaracklekvár4 tojás fehérje15 dkg cukor20 dkg darált dióÍgy készült:A tésztához tálba tettem a lisztet, sót, cukrot, sütőport, s összemorzsoltam a margarinnal. Hozzáadtam a tojássárgákat, s apránként a tejfölt. Annyival gyúrtam össze, hogy összeálljon a tészta. Míg elkészítettem a tölteléket, hagytam pihenni.Az almákat megpucoltam, lereszeltem, kicsavartam a levét. Hozzáadtam a cukrot, grízt, fűszereket, összekevertem.A tojásfehérjéket a cukorral keményre vertem, hozzákevertem a diót.A tésztát két részre osztottam. A nagyobbat tepsi méretűre nyújtottam, belehelyeztem a tepsibe. Megkentem a lekvárral. Erre került az alma, majd az almán elsimítottam a diós habot.A tészta kisebbik felét kinyújtottam, csíkokra vágtam, berácsoztam a tésztát.180 fokos sütőben addig sütöttem, míg a rácsok a tetején szépen megpirultak. Kicsit jobban, mint az enyém, mert az alja eléggé sápadt maradt.
Sütés után beszórható porcukorral. De csak a látvány kedvéért, mert cukor az nem hiányzik belőle.Arra számítottam, hogy majd a hab meg fog nőni, s a rácsok szépen belesüllyednek. De nem így történt. Sebaj, ettől függetlenül nagyon finom lett, kicsit még édes is. Az alma maga is édes, kevesebb cukor is elég lett volna hozzá.