Faluhelyen még gyermekkoromban is így csinálta nagymamám, de a szokást ma sem felejtettük el, sőt egy kis a mai kornak megfelelő csavart is belecsempésztünk most, a hagyományos ételek sorába. Régen a húsétel az ünnepi, vagy a hétvégi menü része volt. Nem sűrűn jártak boltba az előhűtött, vagy fagyasztott húsáruért, hanem abból készítették az ebédet, ami az udvarban, és a kertben megtermett, vagy felneveltek saját célra az ólban.
Hétvégén leggyakrabban tyúkot vágott nagymamám. A csirkét még nem, mert az nevelődjön, nőjön fel, gyarapodjon, tojjon elegendő tojást. A tojó tyúkot vétek volt levágni, mert az maga volt a haszon, de a már letojt, másra már nem való, kiöregedett tyúkok mehettek a kondérba. Biztosan így szenderültek jobb sorsra szegény állatok, mert a vidéki, kisvárosi emberek is ismerték a spórolás művészetét. Egy tyúkból, komplett hétvégi ebéd készülhetett, ha ügyes volt a háziasszony. Ügyes is volt, mert semmi nem mehetett veszendőbe. Takarékosak voltak eleink!A húst a kopasztás, szétbontás után megfőzték levesnek, sok zöldséggel, száraztésztával, ami szintén a háznál készült. Hosszan főzték a levest, mert úgy oldódott ki igazán a húsból, és a csontokból az esszencia. Jó sűrű, ízletes leves volt minden esetben a végeredmény. Az aprólékot a levessel, és a zöldségekkel együtt tálalták fel. Az előfőzött, így jól megpuhult húsok nagyobb darabjait pedig panírozták, és kirántották. Amióta a kereskedelemben szinte mindenféle húsáru kapható nagy választékban, erre a házias megoldásra egyre ritkábban van szükség. Maga a módszer, mégis reneszánszát éli napjainkban főként vidéken, ahol még sok háztáji gazdaságban kapirgálnak, az arra érdemesült jószágok.
A városi háziasszonyoknak is sűrűn lehet szerencséje mostanság, mert a nagyobb áruházláncok
elkényeztetik akcióikkal a kisebb pénzű vásárlóikat. Nejem, aki minden fortélyát kiismerte a falusi élet szépségeinek, amikor meglátta az egyik neves áruházlánc kínálatában az akciós tyúkot, felcsillant a szeme. Tudvalevő, hogy a legfinomabb levest, érettebb jószágokból lehet főzni. Jóval hosszabb ideig, mint egy fiatalabb csirke esetében, de a húsból, és a csontozatból kioldódó anyagok soránál, finomabb kevés létezik. (Valahol hallottam már a csirke, és az érettebb tyúkok más példával történő szembeállítását, és egyértelmű volt az érettebbek győzelme a fiatalok rovására!) A főtt, de a csirkénél mégis kicsit szárazabb húsok felhasználására pedig számtalan praktikát ismertek elődeink. Ezek egyike, és a legáltalánosabban bevett gyakorlat, a nagyobb húsdarabok vagy forró zsírban történő sütése, vagy a panírozás után történő kirántása.
A legszárazabb húsféle mindig a tyúk melle volt. A leleményes háziasszonyok, viszont ezt is sokkal finomabbá varázsolták. Lakodalmakban, (egy időben igen sűrűn voltam hivatalos e jeles eseményekre) soha nem felejtem el, hogy a levesben nagyon hosszú ideig főtt mellehúsából, vagy fasírtot, vagy pedig paradicsomos húsgombócot készítettek. Ma sem felejtem el az egykori jaminai (Békéscsaba) főzőasszonyok lakodalmi menüsorát, amelyben a mindent verő paradicsomos húsgombóc volt számomra a fénypont.
Most viszont essen szó nem csak az illendőség kedvéért, egy másik kitűnő háziasszony - ezúttal első (és utolsó) feleségem - kitűnő, komplett, hétvégi ebédjéről.
A tyúkokat (2 db.) kis súlyú, pontosan 1 kg./ db.- os csomagolásban lehetett vásárolni, kopasztva, konyhakészen, de egy darabban, egészben. A szétbontás feladata tehát a felhasználójának a feladata. Ennyit illik manapság is megtanulnia egy főzésbe viszonylag járatlan menyecskének is! Nejem lánykorától ismerkedett a feladattal, hiszen a tyúk vágása, kopasztása, darabolása, később az elkészítése is alapfeladat volt, egy eladósorba került lány számára. Párom, viszonylag fiatalon (19 évesen) a hálómba került, és mivel mindketten úgy éreztük nincs értelme tovább keresgélnünk, pontot is tettünk az ügy végére. Az azóta eltelt 35 év bebizonyította, hogy nem döntöttünk felelőtlenül! Nejem kezdetektől fogva ügyes háziasszonyként mozgott a konyhában, én pedig ahol csak tudtam mindig segítettem neki. Mostanában a konyhai feladatok java része is rá hárul, de a gyakorlat testi a mestert! Én pedig szívesen szemlélődök! A leves főzését a korában már leírt receptemhez hasonló módon végezte úgy, ahogyan azt még nagymamájától is tanulta. Ezt általában mindenki így csinálja, de egy kezdőnek nem lehet eleget ismételni!Hozzávalók:2 tyúk,1 kg. vegyes leveszöldség (sárgarépa, petrezselyem gyökér, zeller, karalábé, hagyma, petrezselyem zöld, zeller zöld)1 lestyán levél,50 dkg. 8 tojásos levestészta,só,néhány szem bors.A leves elkészítése: A tyúkokat feldaraboljuk, jól átmossuk, majd hideg vízben feltesszük főzni. Ennek a mennyiségnek 16 literes fazék kell. 1 kanál sót, 1 kiskanál szemes borsot adunk hozzá, és lassú tűzön legalább két óra hosszan főzzük úgy, hogy a lé éppen csak gyöngyözzön. A jó tyúkleves titka a hosszú főzés. Lakodalmakban sokszor 4 órán keresztül is fő a tyúkleves üstökben. A habját, ha kell leszedjük.
Másfél órás főzés után a megtisztított, feldarabolt zöldségféléket a zöld fűszerekkel együtt hozzáadjuk a leves esszenciához. A hagymát egészben tesszük az edénybe. Mikor a zöldségek megfőttek, leszűrjük, külön edényben a húsoktó