#maradjotthon
Éppen 7. hete vagyunk itthon a világjárvány miatti "bezártságban" - itthon van az egész család.
Online oktatás:Mennyire online ez az oktatás, hagy némi kivetnivalót, de most ez van, csinálni kell, nincs mese. Milánnal nagy szerencsénk van az "online" tanulásban, mert olyan okos, intelligens, könnyen tanuló gyermek, hogy teljesen egyedül veszi nap, mint nap az akadályokat, azaz egyedül tanul. Nagyon ritkán fordul elő, hogy el kell neki valamit magyaráznom. Elolvassa, megtanulgatja az új tananyagokat és pillanatok alatt kitölt mindent a munkafüzetekben. Továbbra is kedvenc tantárgya a matematika. Hihetetlen mennyire rá van állva az agya! Eddig mind a 3 tanévben kitűnő tanuló volt és 4. osztály félévében is. Nagyon büszke vagyok rá! ???? Persze azért Milán sem tökéletes, hiszen oké, hogy annyira ügyes, hogy egyedül meg tud tanulni mindent, nem kell neki semmi segítség, de ne tudjátok meg, minden nap mennyit könyörgök neki, hogy üljön le tanulni! ???? Szóval az ilyenfajta hozzáállásán van még mit csiszolni - ebben igazi fiúként viselkedik. Olyan, mint Pató Pál úr: " Ej, ráérünk arra még...!"Munkahely - home office:A férjem is itthon dolgozik 7. hete, itthonról végzi a munkáját. Tulajdonképpen ez neki most nagy "felüdülés", mert 22 éve dolgozik hasonló munkában (sales manager), rengeteget utazik, minden nap sokat vezet, szóval neki az itthonról végzett munka most egy kicsit jól jött, mert nagyon bele volt már fáradva az állandó jövés-menésbe minden nap reggeltől estig. Most viszont telefonon keresztül intézi a dolgait, a munkahelyével pedig telefon- vagy videókonferencián keresztül tartja a kapcsolatot. Szóval Ő jól "elvan" itthon, bár pénteken és hétfőn már elment dolgozni, hogy egy kicsit személyesen is jelen legyen néhány helyen. Persze szigorúan maszkban és kézfertőtlenítővel. De a munkahelye nagyon korrekten áll a mostani helyzethez, már ma is jelezték, hogy a következő hetekben is home office lesz - attól függetlenül, hogy május 4-én talán valamelyest "újraindul" az ország.A webáruházunk viszont ugyanúgy működött és működik, ahogy azelőtt is... folyamatos a kiszállítás - nincs unatkozás. Itthon vagyunk hetek óta, de azért minden héten el kell mennünk 2-3 alkalommal ide-oda. Vannak "muszáj" dolgok. De mindig mindent igyekszünk gyorsan elintézni, betartva mindenkivel a kellő távolságot. Utána nem megyünk sehová - amint elintéztük a dolgunkat, irány haza!
Hiányoznak a szüleim!A szüleimmel hetek óta ritkán találkozunk, csak néha megyünk át hozzájuk, hogy kell-e vásárolni valamit. Illetve a gyerekekkel is csak heti 1-2 alkalommal megyünk át Anyukámékhoz, akkor is csak az udvaron beszélgetünk/játszunk kellő távolságból. Nagyon rossz érzés ez, mivel a szüleim a szomszéd utcában laknak és azelőtt mindennapos volt a kapcsolatunk. Kivétel nélkül minden este átmentünk hozzájuk
30-40 percre beszélgetni (az egész család - az esőben és télen a hidegben is - ez nálunk természetes volt), mert minden este megbeszéltük velük, kivel mi történt, mi volt Milánnak az iskolában, Zalán milyen újabb csibészségeket csinált - néha náluk is vacsoráztunk. Most pedig alig találkozunk Velük - olyan távol érzem magam tőlük, hiába itt laknak pár házzal odébb. Jó itthon, de hiányzik a kirándulás!Egyrészt nagyon jó itthon lenni a családdal, mert soha nem töltöttünk még itthon ilyen sok időt együtt négyen! Imádunk együtt lenni, nem tudjuk megunni egymást - még akkor sem, ha a két kisfiam igencsak fárasztó számunkra, van energiájuk rendesen, nem lehet mellettük unatkozni! ???? Minden estére úgy lefáradok Tőlük, hogy 11 óra körül ájultan zuhanok az ágyba. ???? Ha majd valamikor beindul az élet, furcsa lesz, hogy ismét minden reggel mindenki megy a maga dolgára és alig találkozunk.
Másrészt viszont hiányzik hétvégenként a családi kirándulás! Főleg nekem!
A pici fiammal több, mint 3 éve vagyok itthon (szeptembertől lesz ovis). Mivel Milán nem beteges gyerek, soha semmilyen vírust nem hoz haza az iskolából az őszi-téli-tavaszi időszakokban, ezáltal nem kapunk el soha semmilyen vírusos betegséget, nem szoktunk betegek lenni, ezért én novembertől februárig nem nagyon szeretek sehová járni, nem mozdulok ki Zalánnal sehová a téli időszakokban, csak ahová nagyon muszáj: mint pl. a napi vásárlások, Milánért suliba, vagy Milánnak az iskolai rendezvények és ennyi. Mi télen nem járunk sehová! Ha nem muszáj, ne kapjunk el semmi vírust
a téli időszakokban, ne legyünk betegek! Főleg, amíg Zalán nem ovis, amíg pici és nehezen érti meg a betegségeket és az ezzel járó dolgokat. Viszont épp ezért, mivel télen leginkább csak itthon vagyunk, tavasztól ősz végéig szinte minden hétvégén kirándulni szoktunk (amikor van időnk rá és az idő is megfelelő). Na, de ez az idén elmarad(t)! Pedig már az idén is volt néhány szép tavaszi hétvége, amikor lehetett volna kirándulni, de hát most nem lehet... Amit megértünk persze és be is tartjuk, de attól függetlenül nagyon hiányzik! Hiányoznak a családi hétvégi kirándulások!! Nagyon! Főleg az itthon töltött téli "bezártság" után! ???? Nem tudom, nyárig változik-e egy kicsit a helyzet a vírus terén...? De ha esetleg enyhülni fog, én akkor sem szeretném kockáztatni magunkat a nyaralással, úgyhogy az idén a nyaralásról is lemondunk! Legalább is nagyon valószínű! Ráadásul amíg nincs "ellenanyag" a vírusra, addig nagyon is előfordulhat, hogy ősztől sokkal durvább lesz a helyzet, mint most. Nem tudok én semmit, csak bizonytalan vagyok és fogalmam nincs mit gondoljak erről az egészről, de jobb, ha óvatosak maradunk... Csak nem tudom, meddig lehet így élni...?Nem tudom, hogy fogjuk kibírni a nyarat, mert imádunk nyaralni (csakis itthon Magyarországon), de az idei év nagyon sivár lesz ezen a téren...
De legalább minden este megyünk sétálni a Tisza-part mentén, ahol soha senkivel nem találkozunk, csak a madarakkal! Olyan szép madárcsicsergés van minden este az erdőben, imádom hallgatni, nem tudok betelni vele! ...és az a szabadságérzés az erdő közepén... leírhatatlan! (Csak akkor nem megyünk, amikor épp esik az eső, de az sajnos mostanában nem nagyon volt, nagy a szárazság.)Kinőtt ruhák Milán és Zalán fejlődésben lévő gyerekek, pillanatok alatt kinőnek mindent, így rájuk a tavaly tavaszi ruhák, cipők egyáltalán nem jók - alig tudom őket felöltöztetni. Szegény Milán cipő hiányában papucsban járkál, mert a téli bundacipő már meleg, a tavalyi félcipők pedig olyan kicsik, hogy bele sem megy a lába. A tavaly tavaszi nadrágok a lábszáráig, a pólók a köldökéig érnek. Zalánra is minden kicsi, de Milán kinőtt ruhái el vannak téve a garázsban, így szerencsére azok közül tudok válogatni Zalánra. De persze neki