Történt vala, hogy tavaly az én férjem úgy gondolta, hogy ideje pipát tenni a bakancslistája egyik pontjára, így meglepte önmagát, meg még a családból jópárunkat, és az egyetlen őszi szünetes gyerkőcünk időpontját figyelembe véve megvette a repjegyeket Izlandra és vissza. Skóciából. Ergó a távolabbi északra repülés előtt befigyelt pár nap Skócia is. Azt most nem szándékszom részletezni, talán az előző évi, be nem fejezett skóciai utazásunkkal együtt valamikor az is sorra kerül. Ha sorra kerül....Szóval Easyjet gépre vártunk Edinburgh repterén, hogy majd átrepítsen minket a tűz és jég országába. Jól megvárakoztatott, bizisten még 10+ percet ha ráhúz, tán még a repjegy árakat is visszabalhézhattam volna, kamatostól. No, de ne legyünk telhetetlenek, az már szuperbónusz lett volna.Egyesek egy közös fülhallgatóval és saját telefonjukkal szépen elfoglalták magukat:Szóval majd 3 óra késéssel megérkeztünk Izland nemzetközi repterére, Keflavikra. Egy kis duty free látogatás után
megtudtuk, hogy a terminál előtti buszmegállóban kell várakoznunk, onnan visz majd busz az autókölcsönző céghez. Becsületesen várakoztunk, pedig ha tudtuk volna azt, amit visszautazás előtt megtudtunk....másik irányba pár percre voltak a kölcsönzők. A busz pedig késett (ha már a repülő is, ugye), jó nagy kerülővel, amit mi abban a töksötétben, kb éjfélkor fel se fogtunk, letett a kölcsönző előtt. Gondolhatjátok, mikor egy (fél?) repülőnyi ember fel akarja venni az autóját.... Nahh, mindegy, végül megkaptuk a lefoglalt Suzuki Vitarát, annyi eltéréssel, hogy a foglalásunk manuális sebváltóra szólt, mi pedig automatát kaptunk. Volt 1-2 fura jelenség vele férj szerint, de már első nap kitanulta a csínját-bínját.
Nos, navigáció felcsap és irány a szállás. Atlantic Apartments & Rooms. Szállásunk egy szoba volt, benne 4 személyre 2 emeletes ággyal. Hát a legény apájával aludt. Úgy is éccaka volt mire szállásra értünk, reggel pedig korán odébb álltunk. Aludni otthon is lehet alapon.Szállásról távozás előtt egy kis fali dísz:Első megálló a Kerid kráternél volt. Szó se róla....internetes tervezések során picit más kép égett bele a retinámba, valahogy erre a havas változatra nem voltam felkészülve, pedig hát Izlandon október vége az bizony már erről szól. Ja, hogy az idáig vezető út azért ráébreszthetett volna, hisz full latyak meg jég váltakozott, hálisten az autókat ilyenkor már bőven szeges gumikkal látják el a kölcsönzők.Innen aztán megcéloztuk Laugarvatn-t, ahova időpontunk volt a geotermál pékségbe. Korábban érkeztünk, még semmi sem volt nyitva, így picit becserkésztük a környéket.Míg várakoztunk, megéheztünk...hisz reggel nem töltöttük az időt holmi kajálással. Így hát előkerült, a még Brassóvan vákuumcsomagolt szalámi, skót sajt és még Livingstonban sütött (khmm...nem kovászos) kenyér.Aztán nyitottak, bementünk, mondták várjunk, nemsoká indul a bemutató. Néhány pillanat múlva érkezett egy ázsiai csoport, nekik azonnal hoztak egy bemutatható rozskenyeret, szeletelték, vajat tettek az asztalra, kést és adj neki. Gyorsan ugrottam én is, mi az, hogy lemaradjak. Aztán mikor kérdést kezdtem feltenni a szervezőnek, kiderült a turpisság. Mi nem ahhoz a csoporthoz tartozunk, néhány percen belül jött is egy fiatal srác s összeverbuválta a mi csoportunkat. Ráadásul minket ki is vitt a pékség "sütődéjébe". Na, az már döfi volt :) Először bekerült a "sütőtérbe" az a kenyér, amit a másnapi csoportok valamelyike fogja kóstolni, majd ki lett ásva a mi kenyerünk, amivel bevonultunk az épületbe megejteni a kóstolót. Tartottam tőle, hogy tejjel készülvén majd Kiffiú pocakja bedurcál miatta, de hálisten mértéket tartott a legény is, és ez a tejfehérjés kórság is rendes volt, mert nem intett be.