Gondolom vártátok már a beharangozott Külső Hebridás beszámolót, sorry a várakozásért. Tanyánk jelen állása szerinti utolsó kettő mangalicáját végeztük ki tegnapelőtt, tegnap pedig rá kellett pihenni a melóra, ami egy kirándulásban nyilvánult meg. Volt benne becsületes sárdagasztás, bölény látogatás, gyerekeknek hegyi úton jégen csúszkálás, parázs fölött sütögetés, majd mindezek megkoronázása a Borvizek útja program keretén belül épült egyik kis pancsoldában csobbanás. 36 fokos vízben. Egy királyságos masszázs tette volna tökéletessé a napot, de sajnos ebben nem volt részem. Csak némi elnagyol 1-2 perces könyörmasszázs a saját kiskorújaim részéről. No meg pár erőteljesebb mozdulattal megfejelet az apájuk is a témát.No, de így az év utolsó napján hadd idézzem fel Lewis szigetén töltött első napunkat.Nos, miután hatalmas alvás után kipihentük az előző napi fáradalmainkat és a szállásra érkező hajrás autózást, egy alapos reggelizés, plusz számomra koffeinkészlet feltöltés után fogtuk az alapos térképünket, a Hebridás könyvecskénket és nekivágtunk a szigetnek. Nem foglak itt a sziget történelmével untatni, aki erre kiváncsi, az megtudja mindenki, gugli nevű barátjától.Szóval alig gurultunk ki a főútra, máris egy érdekes kupac hívta fel magára a figyelmet. Ami nem más, mint a sziget fűtőanyaga, a tőzeg, csinos kis téglatest szerűen vágva és csomókba rakva. Mindezt nyáron termelik ki, és télire talán-tán kiszárad, kicsorog belőle a víz, hogy tüzelni lehessen velük.Ezután elautóztunk a legközelebbi kikötőig. Port of Ness következik, ahol talán az apály már tetőzött, következett a növekedés.Csodás volt az érintetlen homok. Nagyjából arra a napra mi voltunk az elsők akik ráléptek.És igen...így jártam, ha csak a telefonom és a bakancsom figyeltem, a hullámokat nem :D