Skócia 3-ik nap, Skye sziget 1.

  • 2017.12.27.
  • 4

Kirándulásunk harmadik reggelén izgatottan néztünk ki az ablakon, hogy vajon csoda történt-e, s folytatódik az időjárás részéről a hozzánk küldött kegyelem, vagyis nem az esős, borús, szomorkás arcát mutatja, hanem továbbra is napsütés, kék égbolt vár ránk. Nos, maradjunk annyiban, hogy már az is kész csoda volt állítólag, hogy első két napot egy esőcsepp nélkül megúsztuk. Bizony, látszott az ablakon át, hogy most már csak azon kell fohászkodnunk, hogy csak picit essen az eső, ne ázzunk sehol bőrig.
Így hát reggeli után felcsomagoltuk magunkat szendvicsekkel és elindultunk felfedezni a szigetet. Előtte persze megállapítottuk, hogy bizony a wifi este óta sem lett jobb, ráadásul este még az sem tűnt fel, hogy a telefonjel is eléggé hullámzó. Nem csak nekem nem volt roamingom, de a helyi kártyákkal se mentünk semmire. Itt jött az, hogy: úristen, remélem nem akar majd senki otthonról kapcsolatba kerülni velünk. Mondjuk a nap folyamán is kb ahányszor a telefonra néztem, majdnem annyiszor nem volt semmilyen jel rajta. Szerencsénkre nem is kerestek.No, de elindultunk. Már az első útkereszteződésben érdekes buszmegálló fogadott. Mondjuk mi a kis Fordunkkal csak elgurultunk mellette.Itt már a szélvédőn is látni az esőcsepp nyomait.Utunk zsákutcába ért (mondjuk tudatosan hajtottunk ide, becsületes térképünk volt, soha nem hagyott cserben), ez a Portnalong nevű település.Felvetődött a kérdés, hogy elmenjünk-e a Talisker Distilary nevű wiskyfőzdébe, de én leszavaztam. Mint mindig. Így hát megfordultunk, s újabb látványosságot próbáltunk felfedezni.Nos, Skóciában rengeteg a juh. Itt a szigeten a turistaszezon elmúltával teljesen övéké a terep, bátran osztoztak velünk az úttesten.És még pózoltak is.Itt még aránylag látványosságként kezeltük a "Kettle grid"-eket, melyek az aszfaltba helyezett marha/juh rácsok. Az autók simán átgurulnak, az állatok pedig nem tudnak átmenni, simán beleesnének a lábaikkal a rácsok közé. Így nem tudnak a saját területükről/gazdájuktól meglógni. Hisz amúgy az úton túl mindenhol kerítések vannak.A rácsok bal oldalán (sajnos a fotóról lemaradt) van egy másik kapu, melyet alkalomadtán ki lehet nyitni és ha szükség van, ott lehet átterelni az állatokat.Ilyenkor október végén már nem érdemes a turistacsalogató dolgokat nyitva tartani.És közeledünk az első világítótoronyhoz. Csodálatos látvány fogadott, még úgy is, hogy nem volt napsütés.