Egymillió éve nem jártam errefelé, és nem azért, mert egy éve nem eszünk semmit, hanem mert nagyon sűrű évünk volt, és nem volt időm gép elé ülni. Ezek a fránya okostelefonok is közrejátszottak mindebben, mert azokkal már elég csak egy klikk, és látom az emiljeimet és olvashatom a legfrissebb híreket, bármiről legyen is szó. Tehát a nagy gépet manapság már ki kapcsolja be? A férjem, hogy új két-, vagy négykerekűt keressen. Az a mániája. Nem tudom, ti észrevettétek-e mennyire befolyásol bennünket a média. Itt Olaszországban, de bizonyosan az egész világon így van, a tv-ben csak úgy hemzsegnek a főzős műsorok, ami mit okozott? Gombaszámra nőnek a konyhablogok, és gyarapodik a konyhás programok száma is. Engem is ez ösztönzött annó arra, hogy a receptjeimet online szakácskönyvbe írjam, és aztán megosszam is őket. Aztán hála a netnek, ez bizonyos embereknek már a kereseti lehetőségévé vált. (Nem nekem!)Az uram viszont autós és motoros műsorokat néz, aminek a hatására mi évente, max kétévénte autót cserélünk, és amióta az emberemmel vagyok, lecseréltünk már kb 10-12 motort is, többet, mint amennyi éve kapcsolatunk tart. Nem kevés türelemjátékba kerül ez nekem.Másik újdonság: lakásfelújítás is megy ezerrel a televízióban, aminek a hatására mindenki lakberendezővé vált, és mi is alaposan beleestünk egy ilyen projectbe. Szóval az év emiatt lett szűkös itt. Hála Istennek végre befejeződött a lakásproject, és most egy kicsit újra több időm lett, behoznék néhány elmaradást.Rögtön egy nagyon kedvenc kekszet hoztam.
Mikor megmaradnak a tojásfehérjék, ami előfordul sokszor, ezt szoktam belőlük alkotni. Hogyan is marad meg nekünk ennyi tojásfehérje? A carbonara tésztaszósz miatt, ahhoz ugyanis csak tojássárgája kell, attól lesz jó krémes a tészta. Ráadásul az a tésztaétel olyan pörgősen elkészül, és annyira ízlik is, hogy sokszor kerül terítékre, és emiatt sokszor készül ez a keksz is. Szóval elfogyni nem fogytunk el az év alatt.De térjünk a lényegre, íme a recept, ami egy Nők lapjából került hozzám.Hozzávalók:20 g chiamag50 g étcsokoládé3 tojásfehérje180 g porcukor140 g mandula100 g mogyorócsipet só4 evőkanál kakaópor1 teáskanál fahéj
1 citrom lereszelt héja1 teáskanál lereszelt
gyömbérbarnacukor a forgatáshozElkészítéséhez este fogjunk hozzá, mert egy éjszakát a hűtőben kell töltsön a "tészta".Ledaráljuk a chiamagokat, ezt tesszük a száraz magvakkal is.A tojésfehérjét elkezdjük magas fokozaton felverni kevés porcukorral, majd fokozatosan hozzáadagoljuk a maradék cukrot is.A csokit lereszeljük, a száraz hozzávalókat mind tálba mérjük, majd ha a tojésfehérjénk szép fényes lett, óvatos mozdulatokkal összekeverjük a száraz hozzávalókkal, a tálat aztán lefedjük folpackkal és egy éjszakára a hűtőben pihentetjük, mindezt azért, hogy a zselésítő chiamag megszívja magát.Másnap két kiskanállal kisebb gombócokat formálunk, beleforgatjuk a barnacukorba, majd egy sütőpapírral fedett tepsire helyezzük őket. Ha van keksznyomdánk, kedvenc formánnal lelapítjuk őket, és 180 C-ra előmelegített sütőben 10 perc alatt készre sütjük a kekszeket.Én gyakran csak dióból vagy csak mogyoróból készítem el ezt a receptet. A mandulát kissé anonímnak tartom, míg a mogyoró és a dió is nagyon határozott ízű, nagyon szeretem.Valamint a porcukrot is le szoktam cserélni finommá őrölt kókuszvirágcukorral, akkor a kekszek íze még markánsabbá válik.