Szombat reggel. Kinyitom a szemem. Jesszus, felébedtem, hova kell mennem?
Ránézek a telefonra: fekete. Anyám, kikapcsolt? Ránézek a órámra: reggel hat. Oké, nem késtem el. De honnan? Milyen nap van? Gondolkodom. Szombat. Biztosan? Akkor hétvége? Nem lehet, hogy ezen a szombaton is dolgozni kell mennem? Nem. Egész biztos? Kipattanok az ágyból, irány a naptár, nézem: biztos.Leültem és csak ültem. Minden porcikám, minden egyes sejtem sírva könyörgött, hogy bújjak vissza az ágyba, pihenjek, aludjak. Az eszem hevesen tiltakozott, hiszen ezer a dolog. Nagyon gyorsan meggyőztem magam, hogy írjak listát, priorizáljak, aztán uccu. Szörnyű hosszú lista lett. Egyáltalán semmi kedvem, energiám nem volt elindulni. Amivel ilyenkor mindig ráveszem magam, hogy nekiálljak: egyszerre csak egy dolgot csinálok. Kipécézem az elsőt a listán, csak azt csinálom. Ha végeztem, megnézem, mi a második, akkor csak arra figyelek. És megyek szépen sorban. Akkor is, ha fáradt vagyok, akkor is, ha csak vízszintre vágyok.11-re végeztem a városban. Mindennel, ami a listán szerepelt. Aztán jöttek az otthoni teendők...Elkészült két adag gombapörkölt és két adag galuska.Aztán egy adag -hagyományos- muffin kérésre.Sült egy adag kenyér...... és egy adag pogácsa.Majd jött a szezám snack.Ki is purcantam, aludtam másfél órát. Rossz hírt kaptam, holnap utaznom kell.De legalább van egy időre kajám, bárhova kell menni, tudom vinni.Előző dobozolás itt.Megtalálsz a Facebookon is: Boszorkánykonyha