Összefoglaló: 47. hét

  • 2018.11.25.
  • 3

Összefoglalók 1-32. hét itt33. hét itt34. hét itt35. hét itt36. hét itt37. hét itt38. hét itt39. hét itt40. hét itt41. hét itt42. hét itt43.hét itt44. hét itt45. hét itt46. -Múlt héten nem írtam összefoglalót. Zajlanak az események, nem is tudnék mindent leírni. Elkezdtem Dr D-hez járni akupunktúrára. Előtte voltam a gasztrodokimnál, aki újabb három gyógyszert írt fel, amit ki sem váltok, nem tünetet szeretnék kísérlet-kezelni. Az első tűkezelés után nem történt semmi. A 2. kezelés után megindult a szelelés, és szombaton kétszer ment a hasam, magától. Kicsordultak a könnyeim örömömben.Az étkezés négy és fél hónapja kínlódás. Az elején semmit nem tudtam enni, aztán szinte csak édeset, a nutellás zsömle volt a menő, abból is napi 2-3. Meg süti, csoki. Aztán ment néha normális étel is, olykor elég sok is. De még elő-előjön az ételundor, a hányinger folyamatos, de inkább hullámzó: a nagyon enyhétől a borzalmasig, de ez egyre rövidebb ideig tart. Székletem csütörtök (a 2. akupunktúra) óta minden nap van, még ha nagyon kevés is. A produkciót leginkább egy szüléshez tudnám hasonlítani, vajúdással és egyebekkel együtt. De már ez is haladás. És az is, hogy csütörtök óta minden nap éhes vagyok, leginkább 3 óránként.Az étkezésem egyértelműen szénhidrát alapú, még mindig mindent megeszek, amit tudok, és ez még mindig nem sok dolog. Ezért nem foglalkozom a tápértékkel, hogy hasznos-e a szervezetemnek, hiszen újra tanulok táplálkozni, újra tanulom az emésztést. Mintha az agyam elfelejtette volna ezek működését...Amit hétvégén elhatároztam: nincs több nutellás pékáru kizárólagosság. Ha kifli, akkor kifli, de pl. vajjal. (Ma voltam boltban, mert hogy tegyünk szalámit is a szendvicsbe meg zöldséget. Voltam a bajban. Csak álltam a felvágottaknál, kértem, hogy csak szolgáljanak ki addig másokat, mert csak néztem a szalámikat, és jól tudom, mennyi car van bennük, a legtöbb félét nem is szeret(t)em. Aztán választottam egyet, csak pár szeletet... Zöldség... Az a pult előtt sem álltam keveset. Ezelőtt sem rajongtam érte, de rábeszéltem magam egy darab paprikára, hiszen azt szerettem ezelőtt... Meg mert valamit enni kell.)Készültem megint hétfő-keddre a munkába étellel. Múlt héten is egyébként, de nagyon nem ment a megevése, a felét tutira ki kellett dobnom. Pedig utálok ételt kidobni. Úgyhogy nem adom fel, a fenti képen a holnapi étek. Mindenből kicsi, mindegyikből kevés, ennyit egy három éves is megeszik, nekem is meg kell. (A háttérben a mai vacsora és a keddi pakk.) És elhatároztam, hogy a suliban akkor fogok enni, amikor a gyerekek. Nem érdekel, ha nem lesz beírva az e-napló, nem érdekel, ha nem lesz lefénymásolva egy feladat (megoldom máshogy, készültem plusz digi táblás, lementett feladatokkal), első óra előtt reggeli, tízórai szünetben tízórai, ha ebéd szünet van a gyerekeknek, én is megeszem, amit vittem. (Hú, szép terv, rajta leszek, hogy meg is valósítsam.)A haladással jól haladok (ha-ha), 1753 km-em van eddig az idén. Még a 2018 is összejöhet.