Buszbaleset " máshogy

  • 2017.01.26.
  • 1

Mindenhonnan ez hallatszik: az utcán, az influenza miatt dugig levő orvosi váróban, a postán, a parkolóóránál. A Verona szó többet nem a Rómeó és Júlia helyszínét jelenti, legalábbis a magyaroknak. Őszintén szólva már unom. Így, konkrétan.Az elhunytakat nem lehet visszahozni. A szívem összeszorult, ahogy láttam a mosolygó arcukat, de elmentek. Nem tudom, miért és mennyire jó, ha kiderül a szüleik számára, hogy elevenen égtek meg, nem pedig azonnal haltak meg. Márpedig egyre-másra látom a híreket, hogy azt vizsgálják, miben haltak meg. Minek mégegyet fordítani a szíveket felnyársaló tőrrel? Miért van erre szükség?A baleset körülményeit lehetetlen tisztázni. Utólag. Mert minden bizonyíték elégett, a szemtanúk mondatait pedig a magyar rendőrség nem tartja bizonyító erejűnek. (Miért is tartaná? Hisz ők voltak ott, nem a szemtanúk!)A sérültek, akiket azonosítani sem tudnak, szerintem annyira sérültek, hogy kizárt a felépülésük. (Egy kis matek-biosz: harmadfokú égésük van, nem tudják azonosítani őket, ergo bőrük nincs az arcukon, végtagjaik csonkká égtek – ujjlenyomat sincs, különben lehetne azonosítani őket -, magukhoz nem térítik egyikőjüket sem, hisz a fájdalomba azonnal belehalnának. Beszélni feltehetően nem tudnak, a gége/nyelőcsövük is eléghetett, hangszáluk feltehetően már nincs. Kis számolgatás, a kíméletlen valóságról: talán jobb lett volna, ha szörnyethalnak, mert olyan fokú lehet a sérülésük, ami után az élet csak kín. Bocsánat a hozzátartozók fele, de ez van.)Most gondolkodjunk el egy kicsit!Fekete zászlók, gyásznap az egész országban, mert 16 ember halt meg egyszerre az úton.Mellettük – sorra kapom a híreket – anyukát veszített öt gyerek, ugyanazon a napon. Őt nem “kell” gyászolni.Anya és gyermeke haltak meg az országúton. Apa és testvér gyászolja őket – szintén nem számít.Rengetegen, mások haltak meg mindenhol az országban – ők nem sportolók, nem kötődnek a focihoz, ők nem számítanak.Nem mondok én semmi rosszat… A szajoli balesetnél nem volt ekkora felhajtás, 1994-ben, pedig ott is rengeteg gyerek halt meg – volt, aki ismerős is -, 31 áldozat, 52 sérült. Ja, ők nem budapestiek és nem sportolók voltak.Fotó: BorsonlineA ’99-es buszbalesetről nemrég írt az egyik bloggertársam, így arról én külön nem teszek említést. (Ők sem budapestiek és nem elsősorban focista/hokis áldozatok voltak.)Kb. másfél hónapja szintén buszos baleset történt Mezőkövesdnél: emeletes busz borult, több autó belecsapódott. A halálos áldozatok száma szerencsére csak három, ők sem igazolt focisták voltak, pedig nem egyszerű feldolgozni senkinek, hogy a három koporsó közül kettőre az volt írva: “Élt 13 évet” és “Élt 20 évet”. A harmadik halálos áldozat is az ötödik iksznél járt, valószínűleg még sok évtizednyi tervvel.Fotó: MTI/Vajda JánosFelteszem a nagy kérdést: miért, mitől értékesebbek a Veronánál szerencsétlenül járt áldozatok? Miért ért többet az ő életük, mint akárki másé? Mi az, amiért jobban kell gyászolni őket? Miért kell napról napra nyomon követni, melyikül elszenesedett maradványait tudták DNS alapján azonosítani? Miért?Egy-két ember közülük hősiesen küzdött, mentette a többieket. Ezt viszont minden, normális ember megtenné. Vagy az a csoda a mostani életben, ha valaki segít a másikon? Miért az a normális, hogy átlépünk mindenen, tapossuk a többi embert, azért, hogy mi előrébb jussunk? A többi, balesetet átélt ember miért nem kap ekkora odafigyelést? Miért kell egy ekkora tragédia ahhoz, hogy kimondják a pszichológus szükségét? Miért csak ennek a balesetnek a résztvevői érdemelnek kiemelt figyelmet?Sok miért, sok kérdés. Sok olyan kérdés, ami hirtelen antiszociálisnak tűnik, ám talán elgondolkodtató.

Címkék

Magánvélemény