Milyen, amikor boldog vagy? Végre otthon , a saját városodban egy olyan régi ismerősöddel, akire tökéletesen illik a leírás: az évekkel ezelőtt félbeszakadt beszélgetést ott tudjátok folytatni, ahol abbahagytátok. Mert dől belőle a vidámság. Egyszerűen van egy olyan kisugárzása, ami mellett nem lehet elmenni. A “happiness” a tökéletes jelző rá.Miért is olyan jó beszélgetni vele? Mert egy jó szívvel megáldott lélek. Mert annyira felfoghatatlan, hogy hiányozni tud az embernek a saját környezete, ahonnan évekkel ezelőtt kiszakadt.Mert vele lehet beszélgetni a suliról, a TK-ról, hogy ki milyen és mit csinált, és mekkora jó dolog, hogy énekelsz, és téged tesz boldogabbá a dolog, meg a mai napig – persze titokban – elindítod az éjszaka közepén a videómegosztót, próbálod felkutatni a régi felvételeket, amik készültek rólatok, és énekelsz. És tudod, kinek a műve, és tudod, melyik a te szólamod, még mindig fejből megy – és valahol, egészen a lelked legmélyén várod a csodát, hogy megcsapjon a reflektor erős fénye, hogy érezd az ódon szagot árasztó koncerttermet, hogy megszólal valaki mögötted, és melletted, méterekkel arrébb állva, és élőben énekli a másodikat, a harmadikat, a negyediket… és talán valakinek beledübörögjön a tenorja is.Lelki szemeid előtt felrémlik a karvezetőd. Ahogy kereste a szemedet, ahogy rád mosolygott. Amikor onnantól kezdve nem féltél, hiába tudtad, hogy több százan, több ezren ott vannak, ülnek, állnak a közönség sorai közt… a kamerát a szemed sarkából észreveszed… azt is, hogy a műsort vezető unottan lapozgatja a papírjait, hogy még mennyi van a munkájából hátra, mert a háta közepére sem kívánja ezt az egészet…De akkor int a karvezetőd a zongoristának, vezényel, feléd int, és megszólal a hangod. A hangotok. Mindőtöké. Mert a legjobb kórus TI vagytok/voltatok a világon! Tudod, teljesen tisztában vagy vele. És nem csak te tudod, hanem mindenféle versenyt megnyertetek, ami létezett a világon.…és ebbe a réges-régi álomvilágba kerülsz vissza, arra a pár percre, amíg ott ülsz és reszeli a körmödet, és mosolyogsz, és ő is mosolyog. Egy pillanatra elgondolkodsz: talán mégis úgy szeretnéd, hogy a hangjegyek legyenek felfestve a körmödre – aztán visszatérsz a való vilába, hogy elmúltál már tizenhuszonéves, közelebb vagy a negyvenhez, mint a harminchoz, és talán nem lenne illő. Mert komoly(talan) felnőtt vagy.Kilépsz az utcára. A nap végre kisütött a fellegek mögül. Miért is ne sütne, hisz az élet szép! És magad sem tudod, miért, de azt dúdolod: “Because I am happy” Köszönöm, hogy elolvastad! Ha tetszett, szívesen fogadom a like-okat! Ha megosztod, köszönöm szépen! Ha szeretnél egy nagyon jó facebook csoport tagja lenni, akkor azt ITT megteheted.