Tavaly készítettünk először mézeskalácsot, de annyira az utolsó pillanatban, hogy már a blogra nem került fel. Olyan gyorsan elfogyott, hogy még írókázásra sem volt idő.
Ismét nekiláttunk a gyerekekkel. Azt kell, hogy mondjam, alig fértem oda a nyújtó laphoz. A kicsik egymást tologatva szaggatták a különböző figurákat. Mivel elég sok helyet hagytam a kalácsok között, ezért négy nagy tepsit töltött meg. Mire az utolsó kisült, már az elsővel el is fogyott. A csemeték szép sorban elhordták és megették.
A végére azért maradt pár darab, amit írókáztam, mert már nagyon szerettem volna én is kipróbálni. A kezdeti bénázás után már egy picit jobban ment. Azt hiszem erre is rá kell érezni. A recept nagyon szuper, a mézeskalács rögtön puha és kellemesen fűszeres. A tésztával igazán könnyű dolgozni, megéri rászánni azt az egy éjszakás pihentetést.